egy pillantásától kelt életre a lelkem, miről azt hittem, kiszáradt végtelen azóta neki remeg s ont hársillatot a tücsökhangú nyár, neki vörös vihar előtt a láthatár neki születnek alkonyatkor színek az égen s a titokzatos,...
Olvass továbbúgy tűnik semmi se sok, forog a világ forog a gyomor hidd csak, hogy az, csalj meg engem, őt, magad s közben mosolyogj mert neked szabad gondolj isteni glóriát s hallj angyalokat énekelni, túl sok mindent láttam tönkremenni nem...
Olvass továbbLassan engedi lefele fátylát az este, párába öltözött dombok halványuló vonala a horizonton, virágba borult fák gurulnak a völgyből az út elé. Angolkürt szól halkan, édes hangja valahová a dombok alján húzódó remegésbe emel,...
Olvass továbbegy árnyalat az égen a sok lila közül szél hangja a fák közt, mikor szelíden hegedül, s amikor mérges, csellójának hangja mégis édes árnyék a hóvirág szirmain mozdulat, mivel int a kankalin nem vagyok más, mint látszólag...
Olvass továbbmegöleltem illúzióimat, mert nem engedtek, ahogy ő sem szorosan fonódtak rám csápszerű karjaik hát ködös, szürke lelkem mélyén otthont adtam nekik ott, ahol a harmatcsepp fénye lakik nem lettek igazak. csak lebomlottak,...
Olvass tovább
