A kiskedvencek jelenléte mindig arra emlékeztet bennünket, hogy valami nagyobb dolog részesei vagyunk, és hogy az élet túl rövid, így lehetőleg töltsük meg örömmel és boldog együttlétekkel. A lakhatási válság azonban ellopni látszik ezt az élményt: csökken a háziállatot tartók száma, ami a gyerekek fejlődésére is kihat.
Az állatok eltűnése még jobban rontja a gyerekek esélyeit a boldogságra
Gyermekeink számára felbecsülhetetlen érzés és egyben oktatási segédlet az, ha valamilyen kisállatot tartunk otthonunkban. Gondoskodhatnak róluk, megismerhetik az önzetlen szeretet és odaadás fogalmát, megfigyelhetik fejlődésüket, viselkedésüket.
Az előző generáció tagjai, akik ma már szülők, élénken emlékeznek gyermekkorukra, ahol majdnem minden rokonnál meg lehetett szeretgetni valamilyen állatot: legyen az a nagyinál lévő kutya vagy a nagynéni teknőse.
A ma felcseperedő gyermekeknek eleve meg kell küzdeniük a digitális világ személytelenségével, és az emberi kapcsolatok redukálódásával, de ami még ennél is rosszabb: a lakhatási helyzetben kialakuló válság megakadályozza a szülőket abban, hogy legalább egy kisállat formájában behozzák életükbe az emberen kívüli csodálatos világot.
Lehetetlen küldetés lett háziállattal lakást bérelni
Az Egyesült Királyságban készült felmérés alapján a háztartások 56%-ában tartanak valamilyen kiskedvencet, míg 2012-ben ez az arány még 63% volt. Az okok között található az otthonok zsugorodása, a lakás gyakori cserélésének kényszere, a háziállat tiltása a kiadó ingatlanokban és sajnos az egyre kevésbé toleráns emberek a szomszédban.
Sose felejtsük el azonban, hogy az éremnek mindig két oldala van: lehet, hogy számos ingatlan tulajdonos tiltja meg, hogy a kiadó lakásba háziállattal érkezzünk, de vajon előttünk hány felelőtlen állat tulajdonossal volt már dolga, és mennyi kárt okoztak neki, amiért így határozott?
Jónak tűnhet a számuk csökkenése, de miért nem az mégsem?
Néhányan üdvözlik, ha főleg a városok területén kevesebb háziállatot tartanak, és talán azt hihetnénk, hogy a kiskedvencek tartásának csökkenő tendenciája azért van, mert egyre több ember dönt felelősen, és nem vesz magához állatot, ha nem tud róla megfelelően gondoskodni – de sajnos ez nem így van.
A felelősségteljes ember valóban úgy dönt, hogy ha nem teljesen ideálisak a körülmények, akkor nem tart állatot – pedig pont ő tudna egészségben és boldogságban felnevelni egy kiskedvencet, de ezzel szemben sajnos pont azon állattartók száma nem csökken, akik nem megfelelően tartják a kedvenceket, mégis van nekik szép számmal.
El fogjuk veszíteni a pozitív hatásukat életünkre
A minket körülvevő állatok életünkre gyakorolt pozitív hatásairól sok szó esik: a stressz, a vérnyomás és a szív panaszok csökkentése, az egészség megőrzésében játszott fontos szerepük, a betegségekből való felgyógyulás gyorsítása. Az allergiás megbetegedéseket is segítenek csökkenteni, a gyermekek kiegyensúlyozásában és a sajátos nevelési igényű gyermekek segítésében is hatalmas a szerepük.
Akit tartunk, annak sincs életcélja
A kutyák és a tanítható állatok szeretik a feladatokat, a kihívásokat, szeretik használni az agyukat. Nem lenne baj, ha amellett, hogy az állattartás csökken, a magunk mellett nevelgetett állatoknak azonban valóban adnánk némi változatosságot az életükbe. A ma tartott állatok azonban teljesen céltalan, szellemileg inaktív és mozgásszegény életet kénytelenek élni. Ráadásul a kutyákat elkezdtük emberesíteni, amivel még jobban elszakítjuk őket eredeti karakterüktől.
Az emberek hozzáállása, a birtoklási vágy, a hozzá nem értés és a lakhatás tragikus állapota egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy az ember még inkább elszakad az állatvilágtól, és lassan már ez a szín sem lesz meg az életében.
Forrás: kutyabarat.hu
