széttörnek estére a napok
s ágyadra hullanak
szilánkos élet-darabok
rémült vagy, talán beteg,
a múló idő zárkájában téped véresre
mélyülő sebed
szemed mosolygó vidámság-fátyla mögött
a félsz halálos gyönyörűséggel
már kajánul vár.
de te ne félj!
míg a mélybe robbansz
és elveszett időd fájlalod,
nevetve kísérnek s ragyognak rád
kergetőző, sziporkázó
bíbor-csillagok
Kelt: 2015.06.05
