- a privát terület határa – pl. vacsora közben könnyedén tudjuk elérni, hogy kutyusunk ne zavarjon. Minél kevesebb jelzéssel tudjuk ezt megtenni, annál nagyobb a tisztelet házikedvencünkben irányunkban. Később így tudjuk távoltartani a kisbabától.
- másik kulcsfontosságú dolog az “enyém” fogalma. Tanítsuk meg kutyusunkat távol maradni az általunk kijelölt dolgoktól, pl. a kanapé vagy különböző játékok, illetve tanítsuk meg rá, hogy csak akkor nyúlhat hozzájuk, ha erre engedélyt adunk, pl. hívjuk, hogy feküdjön mellénk a kanapéra. Később így tudjuk elérni, hogy a kutya ne nyúljon majd a gyerek játékaihoz, ne feküdjön az ágyába stb.
- harmadik elem az akció irányítása, vagyis bármit csinálunk a kutyával azt mi kezdjük el és mi is fejezzük be
Amennyiben kutyusunk ilyen módon együttműködik velünk, azt jelenti, hogy hitelesek vagyunk számára. Amint a baba megérkezett, hagyjuk, hogy megszagolgassa a kezünkben, barátkozzon vele, ne féljünk, de mindig legyünk jelen és irányítsuk a helyzetet. Bármilyen nem oda való reakciót pl morgás azonnal állítsunk le, a jó reakciókat viszont jutalmazzuk finom falatokkal. Soha ne hagyjuk egyedül a kutyát a babával, mert a baba hangos reakciói ijesztőek lehetnek a kutya számára, amire váratlan módon reagálhat. A szakértő szerint nagyon élesen fel kell állítani a szabályt, hogy a kutyának a gyerek fele semmiféle előjoga nincs. A fültépésekre, nyúzásokra fokozatosan kell felkészíteni a kutyust és mindig bőséges jutalomban részesítsük, amennyiben nyugodtan tűri. És az is fontos, hogy gyermekünket lassanként, ahogy növekszik megtanítsuk a helyes bánásmódra.
Nagyon fontos, hogy a kutya is megkapja a neki járó figyelmet, amikor csak vele foglalkozunk pontosan úgy, mint a baba születése előtt. Így nem lesz negatív élmény számára a gyerek érkezése.
Amennyiben ezeket az irányelveket betartjuk, a szakértő szerint egészséges és kiegyensúlyozott lesz a kapcsolat a család és kedvencünk között, ami később a legkedvesebb emlékek tárháza lehet cseperedő gyermekünk számára.
M. Kata
