Micsoda gyönyörű kifejezés: jégvirág. Lelkemmel, szívemmel ízlelgetem a szót és emlékek jutnak eszembe abból az időből, amikor még alig eszméltem a világra. Olyan csodákkal teli hangulatok, érzések, benyomások, amilyennek csak egy kisgyerek élheti a jelent. Jégvirágokat bámultam az ablakon és úgy éreztem, újra abban a világban vagyok, ahonnan érkeztem. Téli estéken a gyertya fénye az ablakra földöntúli ragyogás festett, melyen a jégvirágok folyton változó, csillogó árnyakként tündököltek. Most is érzem a csodát…meg voltam róla győződve, hogy egy angyalt látok a kedvemért virágokat rajzolni az üvegre.
Jó volt gyermeknek lenni…
M. Kata
