„Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér,
és üveggolyókon táncol el, a végtelen szőnyegén,
aztán napokig felém se néz, papírhajókon él,
majd elhozza lopott kincseit, egy pillantásodért.”
Dalszöveg – Szabó Balázs Bandája
Csernobili atomkatasztrófa a Dohány utcában
Miért vágyik az elménk a kontrollált félelemre? Rajongunk azért, hogy a pulzusunk az egekbe szökjön, és a túlélési ösztöneink vegyék át az irányítást. Sokan...
