Míg régebben ritka pszichés zavarnak hitték, ma már tudjuk, hogy elég gyakori, az emberek 2-3% – át érinti a kényszerbetegség (OCD=obszesszív-kompulzív betegség). A benne szenvedők gyakran eltitkolják kényszergondolatokkal járó és kényszercselekvéses tüneteiket, amelyek általában én idegenek, tehát a személy számára is kellemetlenek, maga a személy is eltúlzottnak tartja őket, ezért önmaga előtt is szégyenkezik. Ezek a kényszergondolatok gyakran mások bántásával kapcsolatosak, mely miatt a beteg bűntudatot érez, emiatt nehéz kiszorítania a tudatából azokat. A beteg úgy érzi, hogy kötelező módon kell végrehajtania ismétlődő cselekvéseket. A kényszerektől szenvedők általában tudatában vannak, hogy viselkedésük irracionális, ezért gyakran leplezik azokat és orvoshoz is ritkán fordulnak.
A kényszergondolatok lehetnek: fertőzéstől való félelem, beteges kétkedés, bizonytalanság, testi funkciókkal kapcsolatos undor, agresszív gondolatok, szexuális gondolatok, szimmetria/rend igénye, vagy akár többféle is előfordulhat egyszerre.
A kényszercselekvések közé tartozik a folyamatos ellenőrizgetés, megszámlálás, tisztogatás, rendezgetés, gyűjtögetés vagy akár ebben az esetben is előfordulhat nagy arányban többféle tünet is egyszerre.
A betegség okai még nem ismertek, de a kutatók azt feltételezik, hogy kialakulásában szerepet játszhat az agyi területek közötti kommunikáció zavara. Egyes kutatók azt is feltételezik, hogy ez a viselkedészavar genetikai okokra vezethető vissza. Sajnos az esetek többségében nem gyógyítható teljesen, de jó hír, hogy a viselkedésterápia, az antidepresszánsokkal való kezelés és a betegoktatás nagyon jó hatással vannak a betegekre, akik számára a normálishoz közeli életvitel ezek együttese által biztosítható.
M. Kata
