Markó Kati: Tudod

magamban rád mosolygok
s te érted, hallod, tudod,
hogy a szél
velem is beszélt
s hogy a felhők
magukkal ringatnak
nekik ismerős
nekem ismeretlen tájakra,
hol cseppjeikben rád hullok
és szivárványszínűre festem
feletted minden hajnalban
az eget