megöleltem illúzióimat,
mert nem engedtek,
ahogy ő sem
szorosan fonódtak rám
csápszerű karjaik
hát ködös, szürke
lelkem mélyén
otthont adtam nekik
ott, ahol a harmatcsepp
fénye lakik
nem lettek igazak.
csak lebomlottak, átalakultak
s huncut mosollyal vezetnek
az idő lefele gördülő
szilatömbjein át,
mert tényleg színház
az egész világ
