Lassan engedi lefele fátylát az este, párába öltözött dombok halványuló vonala a horizonton, virágba borult fák gurulnak a völgyből az út elé. Angolkürt szól halkan, édes hangja valahová a dombok alján húzódó remegésbe emel, oda, ahol a határ van menny és föld között. Villanásnyi megértés, hogy a boldogság: egység. Minden fájdalom, meg nem érettség a különállóság illúziójából fakad. Percnyi lebegés ég és föld között, néhány időtlenben töltött pillanat. Emlékeztető, ha elfelejtetted volna, honnan jöttél, hová tartasz.
Nyári időszakban különösen figyeljünk a melanómára
Rákos megbetegedést előzhetünk meg vele Már javában tart a nyár, és a gyakori, erős UV-sugárzás miatt bizony veszélynek vagyunk kitéve, könnyen rákos...
