Lassan engedi lefele fátylát az este, párába öltözött dombok halványuló vonala a horizonton, virágba borult fák gurulnak a völgyből az út elé. Angolkürt szól halkan, édes hangja valahová a dombok alján húzódó remegésbe emel, oda, ahol a határ van menny és föld között. Villanásnyi megértés, hogy a boldogság: egység. Minden fájdalom, meg nem érettség a különállóság illúziójából fakad. Percnyi lebegés ég és föld között, néhány időtlenben töltött pillanat. Emlékeztető, ha elfelejtetted volna, honnan jöttél, hová tartasz.
Kiderült, mennyi mindent jelenthet: itt az első országos mémkutatás
A magyarok többsége már találkozott a neten a rollerest megtámadó nyúllal vagy a hátsó ülésen csodálkozó kislánnyal, mégsem biztos, hogy ezek ugyanazt...
