Lassan engedi lefele fátylát az este, párába öltözött dombok halványuló vonala a horizonton, virágba borult fák gurulnak a völgyből az út elé. Angolkürt szól halkan, édes hangja valahová a dombok alján húzódó remegésbe emel, oda, ahol a határ van menny és föld között. Villanásnyi megértés, hogy a boldogság: egység. Minden fájdalom, meg nem érettség a különállóság illúziójából fakad. Percnyi lebegés ég és föld között, néhány időtlenben töltött pillanat. Emlékeztető, ha elfelejtetted volna, honnan jöttél, hová tartasz.
Eleged lett a melódból? Egyre többen váltanak drasztikusan 30 után
Már nem az egyetem az egyetlen út a piacképes tudáshoz Az elmúlt években látványos változás zajlott le a hazai munkaerőpiacon. Egyre többen döntenek úgy 30...
