Lassan engedi lefele fátylát az este, párába öltözött dombok halványuló vonala a horizonton, virágba borult fák gurulnak a völgyből az út elé. Angolkürt szól halkan, édes hangja valahová a dombok alján húzódó remegésbe emel, oda, ahol a határ van menny és föld között. Villanásnyi megértés, hogy a boldogság: egység. Minden fájdalom, meg nem érettség a különállóság illúziójából fakad. Percnyi lebegés ég és föld között, néhány időtlenben töltött pillanat. Emlékeztető, ha elfelejtetted volna, honnan jöttél, hová tartasz.
Szezon előtt cserél, aki profi
Készülnek az építőipar gépei is az őszi hajtásra A nyári szabadságok után szeptemberben és októberben csúcsra jár az építőipar, a kertészet és az...
