köszönettel tartozom,
mert hamuvá pergett
illúziók nyomán az út
ismerős tájakra ért
nem kérdem hogyan és miért
magamban érzem még
füstös illatát, az ébredő eget
egy madár szeli át…
nem lett más a világ,
csak visszatért a rend
s mindent átölel a dolgok mélyén
rejtőző, szunnyadó csend