illat, mit a szél szertelenül,
kócosan fúj be az ablakon,
sötétlő, szürke ég egy este,
ha vihar tombol a városon
fehér pára, mit az ég ereszt
szuszogva a kék hegyek köré,
nyakamba hulló könny-eső, mit
tündérek sírtak a fák fölé
emlék, mi egyszerre hidegbe,
szélbe burkolózva visszatér,
kézenfog s csendesen meséli,
mennyit vártam valakire rég