Könnyedek, gyönyörűek és légiesek, mint a lélek, amikor örömmel van tele.
Egyszer a kezemre szállt egy pillangó. Lehet, hogy csak kapaszkodót keresett, mert fáradt volt, lehet, hogy csak épp hozzám sodorta a szél. Széttárt szárnyakkal pihegett és én alig mertem mozdulni, mert úgy éreztem, csoda történt velem. Mikor összezárta a szárnyait, tudtam: készen áll rá, hogy újra a maga útját járja. Megköszöntem, amiért elkísért néhány percig, aztán utána néztem boldogan az élménytől.
Talán az élet is ilyen. Néha megpihenünk egymás kezén és amikor készen állunk rá, visszakérjük a szabadságunkat.
Ami marad az az öröm, hogy kis ideig elkísérhettük egymást.
M. Kata
