Szerző: KanizsaInfó

Szentendre szűk kis utcáiban járva éreztem meg, nem csak magammal vittem, de velem is jött a lelked, az ódon kövek mintha ismertek volna, rólad suttogtak a talpamhoz érve s a lampionok vidáman lebegtek velünk kockásan és...

kísértenek a múlt szögei cipődnek piszkos zúgaiból gúnyosan néznek rám dühös nemeket szítva bennem újra és újra mondván, hogy lehetett volna, de lelked gubbancait rám aggatva szürkének láttad körülöttem a teret miután kioltottad...