Szerző: KanizsaInfó

szól az eső s a hang álomba szenderül mi folyton figyelmet kér legbelül ilyenkor elalszik, csak én vagyok… hagyom beszélni a fákat, hagyom reccsenni az ágat hallgatom, mit fénylik a hold vagyok mindenhol és vagyok...

mikor elém állt, sírtam, aztán kinyílt a szemem s rájöttem: hiányod nem fog fájni….   innen a végtelenbe látni