Szerző: KanizsaInfó

illat, mit a szél szertelenül, kócosan fúj be az ablakon, sötétlő, szürke ég egy este, ha vihar tombol a városon fehér pára, mit az ég ereszt szuszogva a kék hegyek köré, nyakamba hulló könny-eső, mit tündérek sírtak a fák fölé...

marad belőled mindenben ami volt, van és lesz de most már hadd küldjelek: menj! olvadj bele a felhők sűrűjébe s emlékezzen rád a csend… kiürített lelkem melegével megtelik majd egy másik nyár egy másik ősz leveleinek...