Ha megnézzük az értelmező kéziszótárban, mit jelent a “józan” szó, akkor a következő meghatározást (is) találjuk: szélsőségektől mentes. Vagyis amikor
valaki józanul gondolkodik, az szélsőségektől mentesen gondolkodik. Van a magyar nyelvben egy ehhez kapcsolódó mondás, az “átesik a ló túlsó oldalára”.
Ez sokkal képletesebben mondja el, mi a józanság: amikor fenn tudunk maradni a lovon. A szélsőség pedig az, amikor leesünk róla valamelyik oldalon.
De mit jelent a józanság a hétköznapokban? Legegyszerűbben talán úgy fogalmazhatjuk meg, hogy képesek vagyunk viszonylagos higgadtsággal
tekinteni egy helyzetre vagy lehetőségre. A “viszonylagos higgadtságba” egyaránt belefér a lázas izgatottság vagy az aggodalom. Ami nem fér bele, az
az, hogy akár ilyen, akár olyan okból kifolyólag, de elveszítjük a fejünket. Tehát a higgadtság korántsem érzelemmentes állapot. Olyan állapot, amikor
urai vagyunk az érzelmeinknek. A “szélsőség” pedig azt jelentené, hogy annyira megrészegülünk a siker lehetőségétől vagy annyira pánikba esünk,
amikor már nem mi uraljuk az érzéseinket, hanem azok minket. Ekkor beszélünk a józanság elveszítéséről.
De megközelíthetjük a témát egy másik nézőpontból is. Amikor “szélsőségek” alatt túlzott érdeklődést vagy teljes érdektelenséget értünk. A túlzott
érdeklődést egyaránt kiválthatja a görcsös nyerni akarás és a félelem. A teljes közöny oka pedig rendszerint az, hogy egyáltalán nem vagyunk képesek
szembenézni a helyzettel, ezért inkább a homokba dugjuk a fejünket. A józanság ebben az esetben azt jelentené, hogy foglalkozunk a témával, de nem
engedjük, hogy teljes mértékben lekösse a figyelmünket. Vagyis a józanság része az is, amikor uraljuk (de nem elfojtjuk) az érzéseinket és az is,
amikor irányítjuk a figyelmünket.
Az, ami most történik az országban a járvány kapcsán, mindkettőre jó példa. A hírek és a kormány intézkedései hatására nagyon sokan estek pánikba. És
nagyon nehéz megállni, hogy ne lógjunk folyamatosan a különböző hírcsatornákon, a legújabb fejleményekre várva. Nem kell rakétamérnöknek
lenni ahhoz, hogy összefüggést fedezzünk fel ezek között. Minél kényszeresebben falja valaki a koronavírusos híreket, annál nagyobb eséllyel
vesz erőt rajta a pánik. Ezt azért fontos felismerni, mert ha elég tudatosak vagyunk ahhoz, hogy hírdiétára fogjuk magunkat, máris nagyon sokat tettünk a
józanságunk megőrzése/visszanyerése érdekében.
De van itt még valami. Ami annyira fontos, hogy muszáj kiemelnünk. Egy szabályszerűségről van szó, ami a következőképpen hangzik:
A PÁNIK ÉS AZ EBBŐL FAKADÓ ÉSSZERŰTLENSÉG AZ IGAZSÁG ISMERETÉNEK HIÁNYÁBAN
ÜTI FEL A FEJÉT ÉS ERŐSÖDIK MEG.
Tehát, ha a híreket olvasva egyre jobban eluralkodik rajtunk a pánik, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az, amit olvasunk, nem az igazság. Ez
természetesen nem azt jelenti, hogy a hírek hazudnak. Rendszerint csak arról van szó, hogy nem a teljes igazságot tartalmazzák. A féligazság pedig ugyan
mind jogilag, mind erkölcsileg messze jár a teljes valótlanságtól, de ettől még alkalmas arra, hogy pánikot keltsen. Egyszerű hasonlattal élve, ha
elhatározza, hogy rendet rak, akkor először jó eséllyel a rendetlenség fog növekedni és csak egy ponton túl kezd a rend kialakulni. A párhuzam
egyébként annyira helytálló, hogy a pánikra úgyis tekinthetünk, mint nagyfokú zűrzavarra.
Ha tehát hajlamos a jelenlegi helyzettől pánikba esni, akkor erre az a megoldás, hogy tudjon meg minél többet az igazságról, a valóságról! Ennek
része az is, hogy keressen hiteles forrásokat! Vagyis olyanokat, akik egyfelől a téma szakértői, másfelől higgadtan és érthetően beszélnek róla.
Ha valaki szakértőnek tűnik, mégis rémisztgetni próbál, akkor vagy nem szakértő vagy már ő maga is pánikba esett. Keressen helyette másik forrást!
És tartsa szem előtt: az igazság megismerésétől az ember nyugodtabbá válik. Ha nem így történik, akkor az vagy nem az igazság vagy csak féligazság.
Keressen tovább, keresse a józanságot és biztasson másokat is erre! A Markunionnál mi is ezt tesszük.
