Markó Kati: Múlhatatlanul

majd
ott felejtem magam
egy kicsit örökre
meleg még a hely,
ahol ültem,
ha érezni akarsz,
megtalálsz a hangokban
zajokban,
beleszívódtam
a szélvédőn guruló
esőcseppekbe
napokba, estékbe
átlátszón,
mint a pillanat,
egy időcsepp,
mi feltűnés nélkül
törik szét,
de a történet része
volt s marad
múlhatatlanul