A ‘Márton’ keresztnév eredete latin eredetű és a ‘Mars’ isten nevéből származik, ami a háború, harc és védelem istene volt a római mitológiában. A név jelentése tehát ‘harcos’, ‘katonás’ vagy ‘védő’.
A név Magyarországon az 1000-as években terjedt el, amikor Szent Márton tisztelete is elterjedt az országban. Ő egy francia püspök volt, aki a 4. században élt és híres volt jóságáról és nagylelkűségéről. Az ő tisztelete Európa-szerte elterjedt és sokan nevezték el gyermekeiket Mártonnak.
A középkori Magyarországon a Márton név igen gyakori volt a nemesi körökben, de a parasztság körében is előfordult. A név népszerűsége azonban az idők folyamán hullámzó volt, időnként divatosabb volt, időnként kevésbé.
Mai napig igen gyakori név Magyarországon, de más országokban is előfordul, például Franciaországban, Németországban vagy Angliában is.
Összességében tehát a ‘Márton’ keresztnév jelentése ‘harcos’ vagy ‘védő’, eredete pedig a római mitológiához köthető. A név történelme Magyarországon egészen az 1000-as évekig nyúlik vissza, amikor Szent Márton tisztelete elterjedt az országban. A név ma is igen gyakori Magyarországon és más országokban is előfordul.
