Amerikában és Dél-Afrikában is rajonganak a magyar szocreálért

November 7. tér, Marx tér, Lenin körút, Vöröshadsereg útja, „faros Ikarusz”, Csepel bicikli, a Zsiguli és a Csemege boltok retro kínálata – csupán néhány jellegzetesség a magyar múltból, ami a fiatalabbaknak talán nem sokat mond, a 40 felettiek azonban nosztalgikusan sóhajthatnak fel ezek hallatán. Sőt, az időszak jellegzetességei olyan népszerűek világszerte, hogy például egy 800 ezer forintért meghirdetett festmény tízmillióért kelt el Amerikában.

Az első szocreál aukciót 2010-ben rendezte a Pintér Aukciósház. Az ötlet megszületésekor még nem is gondolták a szervezők, milyen megrendítő esemény kapcsolódik majd a kiállításhoz: az emlékezetes, 2010. október 4-i vörösiszap katasztrófa. A kormány akkor úgy döntött, hogy a nagy hazai-, és nemzetközi segítséget azzal is megtoldja, hogy a minisztériumokban addig felhalmozódott, és ki nem állított szocreál festményeket és műtárgyakat árverésre bocsátja, és az abból befolyó összeget a károsultak megsegítésére különíti el. Az eseménynek végül óriási visszhangja és hírverése lett, nem csak idehaza, de világszerte is. Rengeteg megkeresés érkezett Amerikából, Európa nyugati feléből, sőt még Dél-Afrikából is. Pintér Péter, az aukció megálmodója és a Pintér Aukciósház tulajdonosa egy műtárgyra különösen jól emlékszik.

„Az egyik, MOSZ-film logót ábrázoló, nagyon jó minőségű parafrázis kikiáltási ára 800 ezer forint volt, ami végül egy amerikai gyűjtőhöz került, aki végül tízmillió forintot fizetett érte” – mesélt a nem mindennapi esetről Pintér Péter, hozzátéve, hogy a 2010-es árverést a nemzetközi sajtó is felkapta, riportok és cikkek tömege született meg a BBC, a Reuters, az MTI jóvoltából itthon és külföldön egyaránt.

A korábbi években nem igazán reflektorfényben lévő időszak művei iránt nem csak ekkortól, de utólag is olyan nagy volt/lett az érdeklődés, hogy immár a 15. alkalommal rendezik meg a szocreál kiállítást és árverést a Pintér Aukciósházban.

„Hihetetlen tárgyakkal, történetekkel találkozhattam ezalatt a másfél évtized alatt, sorsokkal, melyek teljesen átírták a fejemben a kort, amit addig elég fekete-fehérnek láttam, de rájöttem, hogy ott is érző emberek éltek, szerettek hittel, tévhitekkel, indulatokkal és kiszolgáltatottságokkal telve. Beszéltem olyan idős munkásőrrel, aki könnyezve adta be utolsó emlékét ifjúságából, a Munkásőrség Parancsnoksága által adományozott munkásőr szobrát. Ez egy nagyméretű bronzszobor volt, ragyogó kivitelben. Ő mesélte el, hogy egész gyermekkorát zsellérként fűtetlen vityillóban és döngölt padlón töltötte, krétával kijelölt helyén. 1945 után emelte ki a párt, és később írástudó középvezetővé vált, lakótelepi lakást kaptak, a gyerekei pedig már tanulhattak. Ő is látta az akkori hibákat, a túlkapásokat, de egész életében hálás volt a Pártnak, hitt a kommunista eszmékben, és a maga módján küzdött is érte. Megrendítő és hiteles vallomás volt a részéről, miközben én a magam szemüvegén keresztül anyámék elkobzott házait és kis üzemét láttam, nagyapám Andrássy-úti kínlódását, és egész családunk ellehetetlenülését” – emlékezett vissza Pintér Péter.

Most nagyobb korszakot ölelnek fel a kiállított műtárgyak

Idén, a 15. kiállítás egy kicsit más lesz, mint az eddigiek. A szervezők ugyanis nagyobb merítésben gondolkodtak. „Próbálunk visszamenni a Tanácsköztársaságig, onnét indítjuk időutazásunkat. Egészen pontosan a Vörösterrort követő Fehérterrortól, ami oda-vissza rettenetes dolgokat művelt, és ami elvetette a gyűlölet mai napig termő magvait. Tárgyakat emeltünk be a ’49-ben meghirdetett és ’56-ig tartó, úgynevezett ‘ötvenes évek művészete’ mellett a ’60-as, ’70-es évek évekből, az oldódás időszakából, a Kádári konszolidáció éveiből, »az emberarcú szocializmusból«” – magyarázta Pintér Péter.

A kiállításon ismert- és ismeretlen nevű művészek műveit lehet megtekinteni, de kis- és nagy műveket, ideológus- és ideológia-mentes életérzéseket, az elmúlt háromnegyed évszázad színes mozaikjait is összerakhatjuk, akár egy kaleidoszkóp képeit. A kiállítás október 25-től tekinthető meg, november 7-én 18 órától pedig egy hibrid aukció veszi kezdetét, melyen vételi megbízással, telefonos licittel, vagy az axioart oldalon keresztül online lehet részt venni.

„Elképesztő belső utazás ez a számomra, hisz 1962-ben születtem. Városképekre, érzésekre, illatokra emlékszem a műveket látván, a fiatalságunk optimizmusa rózsaszín köddel színezi ezeket a képeket, a ‘faros Ikaruszokat’, a Csepel bicikliket, a Zsigulikat, a Csemege boltok retro kínálatát, a lakótelepi romantikát, a kommunista nevű, – ma már nem létező – utcaneveket: November 7. tér, Marx tér, Lenin körút, Vöröshadsereg útja, stb. Ez a mai harminc-huszon-tizenéveseknek már nem sokat mond, de nekünk 40 pluszosoknak sokat. A fiatalságunkat!” – tette hozzá Pintér Péter, aki általános- és középiskoláknak is ajánlja az ingyenesen látogatható kiállítást akár egy művészettörténet óra keretén belül.

Fotók (forrás: Pintér Aukciósház)