Lassan engedi lefele fátylát az este, párába öltözött dombok halványuló vonala a horizonton, virágba borult fák gurulnak a völgyből az út elé. Angolkürt szól halkan, édes hangja valahová a dombok alján húzódó remegésbe emel, oda, ahol a határ van menny és föld között. Villanásnyi megértés, hogy a boldogság: egység. Minden fájdalom, meg nem érettség a különállóság illúziójából fakad. Percnyi lebegés ég és föld között, néhány időtlenben töltött pillanat. Emlékeztető, ha elfelejtetted volna, honnan jöttél, hová tartasz.
Hormuz blokádja: dráguló olaj és gyengülő amerikai befolyás
A Hormuzi-szoros lezárása a globális olajtermelés mintegy 15 százalékát és a cseppfolyósított földgáztermelés ötödét érinti, miközben a piac alkalmazkodási...
