Kanizsa hajdan 5.

FÜRDŐHELYEINK: KANÁLIS

 ”Óh Kanális, óh Kanális,
Rólad írni mily – banális…”

A Principális-csatornának a hídtól északra eső részét sokáig ingyenes népfürdőként használták a helyiek.
Már a 19. század végén gát került a csatornára, amelyre a Franz cégnek volt szüksége, mert innen hordták a vizet közeli üzemükbe, a gőzmalomba.
Egy kiskanizsai polgár öltözőt is állított a közelében. Ez hamarosan eltűnt, majd az 1909-ben Flumbort, az ugyancsak kiskanizsai gazda épített fel hat kabint az átöltözéshez. Szabadságos katonák, vakációzó diákok, varróleányok és társaik serege kereste itt a felüdülést a kánikulai napokon.
Tamás János ügyvéd, a helyi lap olvasója 1912-ben közre is adta, milyen szerkezetű strandot képzel el a Principális-csatornához. A két, egyenként 500-600 négyzetméteres, betonnal bélelt medence mellé kabinokat, nyári vendéglőt álmodott. Az egyik medencének lényegesen magasabb belépődíjat szánt, mint a másiknak. Utóbbit a legszegényebbek kijelölt időpontokban ingyen is látogathatták volna. A bevételek növelésére javasolta, hogy telente a medencékben termeljenek jeget.
Az ötlet, de társai sem valósultak meg. Az első világháború és következményei nem tették lehetővé.
1920 körül cserélődött a lányok szoknyás-nadrágos öltözéke fürdőtrikóra. Persze azoké, akik ilyesmit megengedhettek maguknak. A legkisebbek estében pedig nem volt szokásos sem a trikó, sem a szoknya, sem a nadrág. Nem volt az a fiúknál, nem volt az a lányoknál. Nem volt az 1920 előtt, nem volt az 1920 után.
Volt viszont induló, amit szívesen daloltak az ifjabbak:

Szép város Kanizsa,
itt folyik a Principális csatorna.
Nem kell ott fizetni,
menjünk hát fürödni!

Kiskanizsa dolgos, munkában fáradt lovai is élvezhették a hűvös víz örömeit. Ha gazdájuk úgy akarta, lejjebb, mint a strandolók.
Az amúgy is kellemes helyet időnként izgalmas események tették még vonzóbbá.
1910-ben tudósított arról a „Zala”, hogy a partot meglátogatta a gólya. Egy – a hideg vízben megmártózó – napszámos asszonynál indult meg a szülés. Az egészséges fiúcska világra jövetelét cigánykerekeket vetve ünnepelték a fürdőző gyerekek.
Máskor egy kovácslegény döntött úgy, hogy a város e pontján kezd a nudizmus korai népszerűsítésébe. Balszerencséjére nem légies testalkatú kisasszonyokkal hozta össze sorsa. A három jó erőben lévő hölgy – a sikongatás befejeztével – a leendő mesterember módszeres ütlegeléséhez fogott. A lármára előkerült mezőőr és társa, a bírság. Ki tudja, talán a lincseléstől mentették meg a már vérző férfit.
Megint máskor az arra járó rendőr a látásból ismerős, mindig soványka suhancot találta immár gömbölyödőnek. Az elrendelt vetkőzés eredményeként a saját ruházaton túl előkerült: egy vadonatúj szalmakalap, két zakó, két mellény, három alsónadrág, egy pár monogramos női harisnya, két pár harisnyakötő, egy női ing és egy trikó. Mire a leltározás befejeződött, ugyancsak előkerültek a felsoroltak vizes és dühös tulajdonosai.
1937-ben a város a hídtól északra, 200 méternyire, fából épített gáttal 100 cm-re emelte a „strand” vizét, amelyet a csatornával együtt sokan Kanárisként emlegettek.
1938 őszén döntöttek úgy, hogy a gát helyére betonból és acélból készült zsilip kerüljön. Nincs adatom, hogy kik és miért robbantották fel 1944-ben.
1948-ban a kijavított zsilip mögött ötven méter hosszan jócskán kiszélesítették a medret. Hogy javítsanak a fürdőzés feltételein a kialakított medence fenekét sóderrel fedték.
Az 1960-as évektől a „Princi”fokozatosan fürdőzőit vesztette.
Végül megjegyzem, hogy valamikor vízét – nagynak tartott vastartalma miatt – kis üvegekben azok is hordták haza, akik nem fürödtek benne. Ha szükségesnek érezték, szemvízként használták. Állítólag használt.

Forrás: holmi.nagykar.hu