Markó Kati: Kikelet

egy pillantásától
kelt életre a lelkem,
miről azt hittem,
kiszáradt végtelen
azóta neki remeg s ont
hársillatot a tücsökhangú nyár,
neki vörös vihar előtt
a láthatár
neki születnek alkonyatkor
színek az égen s
a titokzatos, megfoghatatlan
kékben elrejtve látom
átölel, kísér, mint egy álom
s a hajnal ha újra földet ér
viszem tovább a reggeli napba
a derűs, csobogó fényben
fürödve lelkem nevetve
megpihen rajta