egy árnyalat az égen a sok lila közül
szél hangja a fák közt,
mikor szelíden hegedül,
s amikor mérges, csellójának
hangja mégis édes
árnyék a hóvirág szirmain
mozdulat, mivel int a kankalin
nem vagyok más, mint
látszólag semmiből érkező,
kövek között sarjadó élet,
s ha letelik az idő
vissza, a semmibe lépek
de addig is ringassanak,
hagyom,
szakadt felhők szélén
az árnyak, takarjanak
be a napok, mint
sokszínű fátylak
s ha eljön az este
nem kívánok mást,
csak hazataláljak
Pusztaszentlászló, 2019 március 30.
