Halis Istváné az érdem, hogy a város és az uradalom általi – a bevett szabályok áthágását megtorló – fenyítések, büntetések fajtáiról, mibenlétéről viszonylag sok ismeretünk lehet.
A 18. század végén, a 19. század elején, a nagyobb hatás reményében, elődeink szívesen éltek a nyilvános megszégyenítéssel. Ennek volt eszköze a pellengér, illetve a kicsapatás is.
A kanizsai szégyenoszlop létezéséről egy 1758-ban íródott levélből tudhatunk, de valószínűleg állt már az évtizedekkel előbb is. A hajdani piac délnyugati sarkán (a mai Erzsébet téren) helyezték el, ott, ahol jelenleg a nyilvános vécét és a föléje épült apró vendéglátó egységet találjuk.
Kőből faragták, oldalán bilincs-kapcsok várták a bűnöst.
Az oszlop 1773-ban került át a Deák térre. Ekkor adományozta a ma is létező Szentháromság-szobrot Inkey Boldizsár a városnak. Feltételül szabta viszont, hogy a pellengér nem maradhat tér délkeleti sarkára állított szoborcsoport közelében.
Ettől kezdve volt a Felsőtemplom közelében a szégyenoszlop, mígnem 1835-ben Babochay János városbíró elbontatta. Helyét ma a 48. gyalogezred emlékműve foglalja el.
Pellengérre a hölgyeket (általában a kifogásolható erkölcsűnek ítélteket) állították.
A szégyenoszlop mellé sokszor kihelyezték a szégyenpadot is. A bűnöst ilyenkor a padhoz kötözték, a nevében megfogalmazott írásos bűnlajstromát és bűnbánatát az oszlopra erősítették, azt olvashatták okulásul a templomból távozók.
A befejező fordulat (mai helyesírással) általában ekképp szólt: „Ki sorsomat látja, rossz életemnek rendjét olvassa, tanuljon rajtam!”
Az oszlopos, pados megszégyenítés után a városból kitiltottakat hétfőnként várta még „kicsapatásuk”. Megalázásuk folytatásaként a város határáig vezették őket. Az elítélt a város dobosa mögött haladt, miközben a gyepmester a hátára mért időnkénti korbácsütésekkel próbálta rávenni a „dámát” Kanizsa jövőbeni kerülésére. Őket követték az efféle látványosságokat élvezők.
Közéjük tartoztak a menettel érintett utcák kárörvendői is.
Roth Miksa, egykori postafőnökünk így képzelte el az egyik esetet: holmi.nagykar.hu
