Ford T-modell

A Ford T-modell (angolul Ford Model T) elnevezésű autót 1908 szeptemberétől 1927 októberéig gyártotta Henry Ford cége, a Ford Motor Company. Beceneve Tin Lizzy volt. Ez a modell tette lehetővé a középosztálybeli amerikaiak számára az utazást, és ez számít az első megfizethető autónak is, ami többek között a Frederick Winslow Taylor által feltalált futószalagnak volt köszönhető.

Az autó páratlan sikerének alapja a konstrukció egyszerűsége és célszerűsége volt, amelyet az akkori viszonyok között újdonságnak számító anyagok és technológiai alkalmazások is segítettek. Népszerűségének okán több mint tizenötmillió darabot gyártottak belőle. 1914-ben a Ford több autót gyártott, mint az összes többi járműgyártó együttvéve. A gyártókapacitás csúcsát 1925 jelentette, amikor napi 9–10 ezer autó gördült le a gyártósorról, és ez éves szinten már a kétmilliót is meghaladta. A gyártott darabszám tekintetében más autótípus egészen 1972-ig nem tudta ezt felülmúlni, akkor elsőként a Volkswagen Bogár volt képes megelőzni.

Ez a modell magyar szempontból is nagy jelentőségű, hiszen tervezői csapatában két neves autókonstruktőrünk is jelen volt, Galamb József és Farkas Jenő. Ellentmondás is kialakult körülötte, hiszen a T-modellt egy nemzetközi szakzsűri szavazása során a 20. század autójává választották. Ugyanakkor szerepel a világ ötven legrosszabb autójának listáján is, ahol az egyszerű karosszéria és belső tere miatt a Zastavához hasonlították, holott éppen ez volt az előnye, mivel így alacsonyan lehetett tartani az árát. Az autó mindenesetre legendássá vált, amelyből magánszemélyek és múzeumok is sokat megőriztek. Magyarországon a Közlekedési Múzeumban, valamint a Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar (ahol Galamb József folytatta tanulmányait) épületében egy-egy tökéletes állapotú, a makói Galamb József Szakközépiskolában pedig egy felújításra váró T-modell látható.

Története

Amikor Henry Ford megalapította vállalatát, a Ford Motor Companyt, a világ útjain még körülbelül csak 200 000 gépkocsi közlekedett. Ekkor az autó ritka luxuscikknek számított, s ezeket egyéni kívánságra, egyedi alkatrészekből szerelték össze, így a javításuk nehézkes és nagyon költséges volt. 1908-tól, gyökeres változást hozva, a T-modell tette népszerűvé az autózást Amerikában. Az első sorozatgyártású Bádog Böskét 1908. augusztus 12-én gyártották le, és szeptember 27-én hagyta el a detroiti Piquette gyárat. 1927. május 26-án Henry Ford már azt nézhette, ahogy a Highland Park-beli (Michigan) szerelőszalagot elhagyta a tizenötmilliós darabszámot elérő T-modell.

Az 1903-as gyáralapítás óta, a T-modellt megelőzően, több Henry Ford által gyártott autó is forgalomba került. Annak ellenére, hogy az elsőt A-modellnek hívták, nem jelenti azt, hogy 19-féle autót gyártottak előtte, mivel voltak ezek között olyanok is, amik csak prototípusok maradtak. Közvetlenül a T-modell előtt az S-modell volt, ami egy továbbfejlesztett változata az N-modellnek, míg a T-modell utódja az A-modell lett (az U-modell helyett). Ezt a vállalat azzal magyarázta, hogy az új autó merőben eltérő volt. Henry Ford elölről akarta kezdeni a számozást. A T-modell volt az első autó, aminek a tömeggyártása mozgó futószalagon, tipizált, csereszabatos alkatrészekkel készült, és piacként a középréteget célozta meg (a legelső tömegesen gyártott autó az Oldsmobile Curved Dash volt).

Ford ezt mondta az autóról:

„ Nagy tömegeknek szánt autót fogok építeni. Elég nagy lesz egy családnak, de mégis elég lesz egyetlen ember, aki kezeli és gondoskodik róla. A legjobb anyagokból, a legjobb szakemberek fogják összeszerelni és a modern mérnöki munka legegyszerűbb konstrukcióira fog épülni. Ennek ellenére annyira olcsó lesz, hogy bárki, akinek jó fizetése van, képes lesz megvásárolni és családjával együtt élvezni azt az áldott időt, amit Isten nagyszerű nyílt terei nyújtanak. ”
– Henry Ford

Gyártás

Tömeggyártás

A T-modell bevezetésének idején még az akkori eljárással készültek a járművek, azaz kézzel, ezért az így legyártott autók száma alacsony volt. Ford Piquette gyára nem tudta tartani a lépést az igényekkel, hisz az első hónapban csupán 11 példányt adtak át. Egyre több gépet kezdtek használni, hogy egyszerűbb legyen a gyártás. 1910-ben, miután 12 000 T-modellt összeszereltek, Henry Ford átköltöztette a gyárat az új, Highland Park komplexumba. Ennek eredményeként már három percenként gördültek le Ford autói, sokkal gyorsabban, mint az előző gyártási módszerekkel, mivel a gyártáshoz szükséges időt és a munkaerőt lényegesen lecsökkentették.

1914-re már annyira modern lett a gyár, hogy csupán 93 perc kellett egy autó összeszereléséhez, az eredeti tizenkét és fél óra helyett. Ebben az évben Ford egymaga több autót gyártott, mint az összes többi járműgyártó együttvéve. A sikerhez az is hozzájárult, hogy a kezdetben alacsonynak mondható 2 dollár 34 centes napi béreket meg tudta duplázni. 1914. január 5-én Henry Ford bejelentette, hogy munkásai ötdolláros napibért kapnak és ezért nem kell naponta 8–9 óránál többet dolgozniuk. Az öt dolláros hírverés, túl azon, hogy kiváló marketing trükk volt, azért nem mindenkire vonatkozott. A hat hónap próbaidőt töltők, a nőtlenek, a válni szándékozók és azok a munkások, akik erkölcstelen életet éltek, nem kaphatták meg.

A T-modell annyira sikeres volt, hogy a cégnek 1917 és 1923 között már egyáltalán nem kellett reklámokra költenie. Összességében több mint 15 millió T-modell gördült le a gyártósorról, 1925-ben napi 9–10 ezret gyártottak, egy év alatt kétmillió darabot, vagyis többet, mint akkoriban bármely más autóból, és mindössze 240 dollárért. A T-modell eladási mennyiségét legelőször a Volkswagen Bogár szárnyalta túl, 1972. február 17-én.

Henry Ford ideológiája a T-modell terveivel kapcsolatban az volt, hogy azt elég egyszer tökéletesen megtervezni, és később nem kell változtatni rajta. Úgy hitte, hogy a T-modell az az autó, amire bárkinek valaha is szüksége lehet. Ahogy a konkurencia kényelmet és formatervi előnyöket nyújtott, mindezt piacképes áron, úgy veszített a piaci részesedéséből a T-modell. Tervezésbéli változtatásokból több volt, mint amennyit a közönség észrevett, de a változatlan modell ötlete megmaradt. 1927. május 26-án a Ford Motor Company leállította a T-modell sorozatgyártását, és elkezdte az átállást az A-modellre.

A modell gyártásának leállítását követően, 1941. augusztus 4-ig még 170 000 darabot gyártottak le annak motorjából, többek között szervizelés céljára. A versenyzők, rajongók és a modern hotrodoson előfutárai nagy teljesítményű, de olcsó motorokat készítettek blokkjából. A T-modell több fejlett technológiát alkalmazott, ilyen például a vanádiumacél. Strapabírósága elképesztő volt, sok belőle még mindig működőképes, annak ellenére, hogy egy évszázad telt el. Bár Henry Ford ellenállt a legtöbb változtatásnak, úttörő szerepet vállalt a különböző mérnöki munkákban.

1908 és 1927 között összesen 15 007 033 T-modell készült. 2002-ben a Ford még utoljára legyártott fél tucat T-modellt, a 2003-as századik évfordulóra. Ezeket az autókat részben megmaradt korabeli vagy újonnan készített, de az eredeti tervrajzok alapján gyártott alkatrészekből állították össze. Annak ellenére, hogy a Ford Motor Company maga már nem gyárt alkatrészeket a T-modellhez, mások még megteszik azért, hogy kiszolgálják a még meglévő, több ezer T-modell igényeit.

Újrahasznosítás

Henry Ford a környezettudatosság vagy egyszerűen csak a spórolás miatt a faládákat, amelyekben az alkatrészek érkeztek, szétszedette, és azokat is felhasználták a karosszérialemezeket tartó fakerethez. A T-modell gyártása során visszamaradt egyéb fölösleges fából „Kingsford” néven faszenet készítettek. A faszenet gyártó vállalat eredetileg Ford Charcoal néven működött, majd a neve Kingsford Charcoalra módosult, Ford rokona, E.G Kingsford után.

Az első világautó

A T-modell volt a világ legelső autója, amit egyidejűleg gyártottak különböző országokban, így Kanadában, Angliában, Németországban, Argentínában, Franciaországban, Spanyolországban, Dániában, Norvégiában, Belgiumban, Brazíliában, Mexikóban, Japánban és Amerikában több helyütt is.

Az Aeroford egy angol gyártású autó volt, amit a londoni Bayswaterben gyártottak 1920-tól 1925-ig. Lényegében ez is egy T-modell volt, határozott motorháztetővel és hűtőráccsal, ami azt a célt szolgálta, hogy eltérő kinézete miatt úgy tűnjön, mintha teljesen más fejlesztés lenne. Az Aeroford ára 1920-ban 288 angol font volt, majd 1925-re 168–214 angol fontra csökkent. Kétszemélyes, négyszemélyes és kupé kivitelben árusították.

Reklámozás és értékesítés

A piacra történő bevezetés érdekében a Ford Motor Company Detroitban igen komoly reklámkampányt indított. Ennek keretében különböző reklámokat készítettek, hirdetéseiket megjelentették a sajtóban, de újságcikkek is születtek az új autóról. 1908. október 1-jén került piacra az első, amit akkor még 825 amerikai dollárért[* 4] lehetett megvásárolni.
A vállalat márkakereskedői hálózata lehetővé tette, hogy Észak-Amerika szinte összes városában kapható legyen a T-modell. Az autókereskedők a modellel együtt magát az autózást is reklámozták, és különböző autóklubok támogatták a kezdő autósokat a környezetük látványosságainak feltérképezésében. A Ford mindig is lelkesedett, ha gazdáknak kellett eladni, akik úgy néztek a járműre, mint egy olyan kereskedelmi eszközre, ami segíti az üzletvitelüket. Az eladások ugrásszerűen növekedtek, voltak olyan évek, amelyek 100%-os többlet eladást mutattak az előző évhez képest.

1914-ben 250 000 darabot adtak el. 1916-ra, az alap túraautó ára csökkentésének köszönhetően, az eladások elérték a 472 000 darabot.

Autóklubok

Az 1919 előtti autók Amerikában „veteran car”-nak (nem összekeverendő a magyar veteránautó szóval), az azutániak pedig „vintage car”-nak számítanak. Manapság négy jelentősebb klub működik, amelyek tevékenységükkel a T-modell fennmaradását és megújítását segítik: a Model T Ford Club International, a Model T Ford Club of America és a Model T Ford Club of Victoria, amelyeknek sok olyan tagja is van, akik ausztráliai gyártású T-modellel rendelkeznek. Ausztrália saját magának építette a kocsiszekrényeket, így ez több ponton is eltér az amerikaitól vagy kanadaitól. Az angliai „Model T Ford Register of Great Britain” az 50. születésnapját ünnepelte 2010-ben. Több acél T-modell alkatrészt még ma is gyártanak, emellett még üvegszálas karosszéria replikákat is készítenek, amelyek híresek az úgynevezett „T-bucket” típusú hotrodoknál, ezek valójában a T-modellre nyomokban hasonlító, szinte teljes mértékben átalakított járművek.

T-modell a művészetekben

John Steinbeck Cannery row című novellájában található utalás a T-modellre.
Aldous Huxley Szép új világ című regényében.
Az 1930-as évek több híres filmjében, mint például a The Three Stooges című filmben, Stan és Pan T-modellt vezetett.
A Pixar 2006-os animációs filmjében, a Verdákban az egyik szereplő, Lizzie, egy 1923-as T-modell, „aki” egy szuvenírboltban dolgozik az amerikai 66-os országút mellett.

Forrás: wikipedia.hu