A Valentin-nap, az angolszász országokból elterjedt „ünnep”.
Bár a vélemények nagyon megoszlanak róla, vannak, akik ünnepelnek, míg mások inkább hárítják, de ne felejtsük el, hogy február 14-e nem csak a szerelmesek napja. Szeretetről, barátságról szól, és ugyan kint még hideg télies idő van, de mégis a tavasz közeledtét jelzi. Ezen a napon országszerte millióan fejezik ki érzelmeiket kisebb-nagyobb ajándékokkal, virágokkal. De vajon honnan ered a hagyomány, és miért pont virágot ajándékozzunk? Szent Bálint egy III. században élt püspök volt, a szerelmesek védőszentje. Titokban eskette össze a fiatal szerelmeseket, ellenszegülve ezzel II. Claudius parancsának, aki tiltotta a fiatal férfiak nősülését. Valentin az ifjú házasokat a saját kertjében szedett virágokkal ajándékozta meg. Amikor fényderült erre, bebörtönözték, ahol hitével és imájával visszaadta a börtönőr vak lányának látását. Kivégzése előtt üzenetet küldött a lánynak „a Te Valentinod” aláírással.
Magyarországon 1990-ben a Magyar Virágkötők Szakmai Egyesülete vezette be a Valentin-napot, a virágkultúra népszerűsítése és a tavaszvárás céljából. Az évek alatt a virágokat háttérbe szorítva elterjedtek a szívalakú giccsek, mégis a virág az, ami a Valentin-nap hagyományos jelképe, a rózsa a szerelem megkérdőjelezhetetlen szimbóluma. Nem csak gyönyörű, de finom illatának köszönhetően az összes érzékszervet stimulálja. Ahogy a szerelemnek, úgy a rózsának is különböző árnyalatai léteznek: a vörös rózsa a szenvedélyes szerelmet, a sárga a titkos imádást, a rózsaszín pedig a romantikus szerelmet szimbolizálja.
