- 09.04.
Fáj a lábam. És kicsit rosszul látok. Meg rosszul is hallok. De azért jól vagyok. 4 éve élek itt. Ez alatt az idő alatt sok társam megfordult már a gyüjtőben. Vannak, akiket hazavittek, mert csak elvesztek, másoknak új gazdijuk lett. Voltak, akiket nem gazdi vitt el, hanem csak úgy eltűntek. Bevitték őket egy nagy ajtón keresztül valahova, és nem láttuk őket többé. Mindenki fél attól az ajtótól. Én is nagyon félek.
Sok idegen nézelődött az én kis lakrészem előtt. De egy siminél többet sosem kaptam. Engem nem vittek haza. Volt egyszer, hogy egy kislány, aki engem akart, de az apukája azt mondta, én már öreg vagyok, válasszon másikat. Nagyon szomorú lettem. Este dupla adag vacsit kaptam. Gondolom látták a gondozóim, hogy mennyire szomorú vagyok. Igen ők a gondozóim. Így hallottam. Mert ők nem itt laknak és nem visznek haza, de enni adnak. Néha beszélnek hozzám, és ha beteg vagyok, ápolnak. De ma valami különleges nap lehet. Amikor felkeltem, mindegyik gondozóm bejött hozzám és simogatott, meg beszéltek hozzám és nyugtatgattak, hogy nem lesz semmi baj. Miért lenne? Aztán mikor rám került a póráz és a szokásos irány helyett a másik felé indultunk, megértettem. Engem is odavisznek. A nagy ajtó mögé. De hát miért? Megint rosszat csináltam? Nem rágtam szét senki cipőjét. Amikor megtorpantam, nem rángatott senki a póráz másik végéről. Csak vártak, hogy elinduljak. Hogy ne féljek átmenni az ajtón. Már éppen összeszedtem a bátorságot, amikor ismerős szagot kezdtem érezni. És ismerős hangot hallani.
Megfordultam és ott volt! Pajti volt az! Nagyobb volt és magasabb. Az illata is megváltozott, de ő volt! Futott felém és kiabálta, hogy kellek neki, ne vigyenek sehová, hazavisz. Aztán odaért elém, letérdelt és széttárta a karját. Én odarohantam hozzá és puszilgatni kezdtem az arcát. Azt mondta nekem, hogy sajnálja, hogy nem jöhetett előbb, de nem tudta, hogy itt vagyok. Azt is mondta, hogy amikor apa kitett a kocsiból és hazament, anya összeveszett vele, és többé nem engedte, hogy velük lakjon, és most már csak ők ketten vannak. Hogy kerestek mindenütt, de nem találtak, és az egyik barátja ismert fel, mikor eljött nézni magának egy kutyust. Nem volt benne biztos, hogy én, én vagyok, de szólt Pajtinak és ő azonnal jött ide. Hozzám! Értem!
És most már hazamegyek. Pajtival maradok örökre!
Sz.N.Zs.
