Az érzelmileg elérhetetlen szülők

2021 jan 20

Egy gyermek életében a legmeghatározóbb személy(ek) a szülő(k). A szülő-gyermek kötődés határozhatja meg a majdani felnőttlétet, legyen szó karrierről, családról vagy egyszerűen az ön-kép helyes kialakulásáról.

De mi a helyzet akkor, ha egy gyermek családban, mégis „árván”, magányosan nő fel? Van-e szavunk arra, ha valakinek élnek a szülei, de még sincsenek vele, nem alakulhat ki igazi kötődés? Nagyon sok szaklap, szakkönyv foglalkozik a gyermekek érzelmi fejlődésével. Egy korábbi cikkemben már írtam a témában,[1] ám nagyon sok oldalról megközelíthető, mi a lelki bántalmazás.

 

A mai rohanó világban sosincs idő semmire. Ahhoz, hogy létbiztonságban nevelkedhessen egy gyerek, sokszor az kell, hogy a szülő vagy két helyen dolgozzon, vagy annyira kimerülté válik, hogy nincs ereje foglalkozni gyermekével. Ez egészen addig számára nem észrevehető probléma, amíg a gyermek vagy kamasz mentálisan és lelkileg elkezd megváltozni. Akkor jönnek a kérdések, „Mit rontottam el?”. Mert sarkalatosan nézve a szülő jelen van gyermeke életében fizikálisan. Érzelmileg mégis elérhetetlen, így a szeretetet nem tudja megfelelően megadni gyermekének, pedig mindent megtenne érte. Épp ezért a gyermek családban, de árván nő fel, hiszen bár akaratlanul, de a szülő elárulja a gyereket, aki ezáltal teljesen egyedül marad, és azt veszíti el, ami az egyik legfontosabb: a gyerekkorát.

„Az érzelmileg elérhetetlen szülők felnőtt gyerekei bár érzik, hogy valami hiányzik, sokszor nem tudják megfogalmazni, mi a baj, onnan próbálják megfogni a dolgot, hogy vannak gyerekek, akiket számos módon bántalmaztak, és hozzájuk képest nekik semmi bajuk.”[2]

Lehet tenni ez ellen. Első lépésként észre kell venni a problémát még idejében. Nagyon sok lehetőség van arra, hogy egy gyermek érezze, szülei aktív részvevői az életének.

 

Összegyűjtöttem pár jó tanácsot, ami segíthet a szülőnek és a gyermeknek egyaránt;

Minden nap szánj időt a beszélgetésre. Akár a közös vacsora alkalmával. Szabályként be lehet hozni, nincs mobiltelefon az asztalnál, így ezt az időt lehet közös beszélgetéssel tölteni.

Hallgasd meg, mit szeretne gyermeked, ne zárkózz el egyből és utasíts vissza egy-egy kérést, előbb próbáld megérteni, miért szeretné. Ez főleg igaz a kamaszoknál, hiszen az egyéniségük ekkor alakul igazán. Persze a határokat tartani kell, de mindig kérdezd meg; „Miért érzed, hogy erre szükséged van?” Ez a kérdés jó lehetőség arra is, hogy beszélgess vele önmagáról, terelgesd, de ne azt érezze, utasítod, de nem érted meg őt.

Kisebb gyermeknél mindig legyen játékidő. Ne add a telefont a kezébe, hogy azt nyomkodja, miközben te a házimunkát látod el, vagy épp dolgozol, fáradt vagy. Ha fél órát játszol vele, ő is megnyugszik, hisz „anya vagy apa időt tölt velem”, te is feltöltődsz, utána pedig mehet a megszokott délutáni vagy esti rutin.

Avasd be a saját életebe is. Ne csak azt lássa, dolgozol, fáradt vagy, hanem értse, mit csinálsz, meséld el milyen volt egy napod. Ezzel közelebb engeded a „világodhoz” így ő is beavat a saját kis titkaiba.

 

Végül a legfontosabb, minden nap mond el neki, mennyire fontos a számodra. Még akkor is, ha úgy érzed, gyakran mutatod felé. Sosem lehet elégszer hallani, vagy érezni a szeretetet, főleg ha a szüleinktől kapjuk meg azt.

 

 

„Édesanya ajkán legédesebb zene, tárt karokkal mondja, gyere kicsim, gyere.”

 

[1] http://kanizsainfo.hu/szettort-gyermekkor-az-erzelmileg-bantott-gyermek/

[2] https://wmn.hu/wmn-life/48895-csaladban-megis-arvakent-elet-az-erzelmileg-elerhetetlen-szulok-mellett

 

Sz.N.Zs.

FRISS