Üzenet a jövőbe

….amikor elér lelkem legbelső, eldugott kis sarkaiba a reggeledő világ, hozzám érnek a fények, a percek csendben búcsúznak egymás után, az óra ketyegésében mégis valami állandóság bujkál, mintha mindig is így lett volna és lesz még sok-sok év múlva is…..egyszer majd más ül itt a helyemen, valaki, akit nem ismerek, mégis máris a részem, hiszen jövendőbeli dédunokám, ükunokám, aki talán ugyanúgy gondol rám, mint ahogy most én őrá…és remélem, ő is érzi majd ezt a békességet, örülni fog az óra ketyegésének, a csendnek, ahogy elér lelke legbelső eldugott kis sarkaiba a reggeledő világ…

M. Kata