TŰNJ EL! – kritika

2017 máj 1

Juj, de nagyon vártam már ezt a filmet! Nem csak az elképesztő kritikai és nézői sikere miatt, hanem azért, mert már ezer éve nem láttam igazán jó thrillert és egyben szatírát. Mert, senkit ne csapjon be, ez nem egy horror film. Nem is kell annak lennie, de úgy tűnik, valamiért azt hisszük ezzel könnyebben eladhatóvá válik.

Jordan Peele, a Key and Peele humorista páros tagja, annyira, de annyira belenyúlt a javába, hogy azt öröm nézni. Nem tudom, hogyan írom meg ezt a kritikát, mert mindent csak túlzó fokban tudok minősíteni, de próbálkozom. Tehát, ami rögtön kezdésnek erős pontja a filmnek azok maguk a szereplők. Annyira különleges arcokat sikerült kiválasztani, annyira hétköznapiakat, nem a mai divatnak megfelelőket, hogy ez miatt máris közelebb kerül hozzánk az egész történet. Ki kell emelnem a főszereplő Christ játszó Daniel Kaluuyát, aki a tökéletes választás volt. Az egész játékában megvan az a természetesség, azaz energia, amit mi nézők is érzünk, ahogy vele együtt belecsöppenünk ebbe a kezdetektől fogva nyugtalanítóan fura környezetbe. Ez a második nagy erénye az egésznek. Tökéletesen átadja azt, amit szeretne a kezdetektől. Kényelmetlenül érzed magad, ott a feeling végig, hogy valami nagyon nem stimmel és egyszerűen képtelen vagy szabadulni tőle. Persze az első gondolatod élből az, hogy szerencsétlen fekete fiút a legnagyobb rasszisták közé vitte be újdonsült fehér barátnője. Amikor pedig megérkezik a több tucat, nagyon gazdag, nagyon különös vendég a film fordulópontján, na azaz a pont, amikor már tudod, hogy itt jóval többről van szó, mint egyszerű rasszizmusról, ami persze magában is probléma lenne, de a film kiteljesedése az egészet rosszabbá teszi.

Jordan Peele ferdetükröt tart a mai (elsősorban) amerikai, de azért világszerte súlyos társadalmi problémák felé. A rasszizmus újbóli növekvő elharapódzása ebben a történetben kap egy kis csavart, ami bár extrémitásba megy át, de egy percig sem bánja a néző. Nem egy megszokott film ez. Nem fél szókimondó lenni, nem fél eltérni attól, amit várna tőle mindenki. De a nyugtalanító érzés mellett, humort is kapunk cserébe, Chris kezdetektől gyanakvó barátjának köszönhetően, ami tökéletesen ellensúlyozza a két végletet: a rasszista fehérek és a már gyakran gyanakvó, sok mindent félreértő más etnikumúak között. Peele nem fél tehát attól sem, hogy saját paranoiáikat is kiparodizálja, ami csak még ad egy kis löketet az egész, amúgy is nagyon jól működő mozinak.

Olyan film ez, ami az elejétől leköt és a végén pedig még legalább egy óráig csak erről tudsz beszélni, majd napokig morfondírozni rajta tovább. Főhajtás jár a történet, az atmoszféra és a bitang jó (nem nagy nevekre épülő) szereplőválasztás előtt. Bár lényegében egy minimalista film ez egy pillanatra sem zavaró. Erős a képi világa is és úgy vezet félre mindenkit, ahogy annak rendje és módja. Egy szó írja le tökéletesen Peele filmjét: Zseniális. Csak ajánlani tudom és… és…. és ha olvastátok mozietikettes cikkemet, ahol a csicsergőkről regéltem nektek, tisztelettel jelentem, hogy olyan néma csend volt a moziban, hogy már-már csodaszámba ment. Na most vagy lekötötte őket ennyire a film (ez a valószínűbb), vagy olvasták a cikkemet (ez a kevésbé valószínűbb). Irány a moziba be, a Tűnj el! minden pénzt megér.

100%

 

FRISS

Camonica- völgy

Camonica- völgy

Az Alpok déli lábánál fekvő völgy Lombardiában Brescia megyében a Tonale-hágó és az Iseói-tó között húzódó gleccser völgy. A völgy világhíres sziklarajzairól,...