Nincs olyan ember a világon, aki nem ismerne legalább egy szitokszót, obszcén kifejezést, csúnya szót.
Köztudott, hogy nekünk, magyaroknak az effajta kifejezőtárunk nagyon színes tud lenni. Sokszor egy feszült helyzetben, egy stresszes pillanatban vagy hirtelen felindulásból hagyják el szájunkat a goromba kifejezések, néha tudatosan, már- már reflexből mondjuk ki ezeket.
Ha meghallunk a buszmegállóban, a pékségben vagy az utcán, netán otthonunkban egy-egy oda nem illő szót, vagy szóösszetételt, rosszallóan csóváljuk a fejünket, ha pedig gyermek szájából hallunk ilyet, szinte biztosan felszalad a szemöldökünk és csodálkozunk, „Hát ezt kitől tanultad?” Társadalmunkban nem elfogadott a káromkodás, mégis mindennapi életünkbe épülve használjuk. Felmerül a kérdés, akkor hogy lehetséges, hogy alkalmazzuk ezeket a szófordulatokat annak ellenére, hogy szociális tabuknak számítanak?
A káromkodás egyik legismertebb oka az idegesség, hirtelen felindultság, feszültséglevezetés vagy figyelemfelhívás. Ezek stresszoldó kifejezése tanulás útján alakulnak ki, amelyhez a személyiségünk genetikai hajlamai és jellemzői tevődnek. Más értelemben, az általános személyiség- képünkhöz tevődik hozzá a család, környezet és a kortársaktól való tanulás eredménye. A gyerekek már első életévükben szitokszavakat hallanak, így azok beleivódnak agyukba, később pedig azt tanulják meg, hogy a szitokszavak valamilyen emocionális állapothoz társulnak.
Igazodunk a társadalomhoz akkor is, ha csúnya beszédről van szó és akkor is, ha rosszallóan kell fellépni ugyanez ellen. A káromkodás legtöbbször bántóan hat másokra, és erős érzelmeket kelt bennünk, ami rossz hatással lehet a párkapcsolatunkra, valamint bármilyen szociális kapcsolatunkra.
Mit lehet tenni ez ellen? Lehet-e tenni valamit? Hisz populációnkban ez mindennapos probléma már, lassan fel sem tűnik magunk körül a szitokszó használat. Egyet tehetünk, tudatosan kerüljük ezen kifejezések alkalmazását, főleg gyerekek közelében. Így talán gyermekeink, unokáink számára nem lesz természetes dolog a káromkodás.
Szollár-Nikolics Zsanna
