Széttört gyermekkor– az érzelmileg bántott gyermek

2020 máj 13

Magyarországon a bántalmazott gyermekek csaknem 58 százaléka élt vagy él át érzelmi bántalmazást. Azonban kevesen tudják, mit jelent pontosan a „lelkileg sérült gyermek” kifejezés, mivel okozhatjuk és milyen eredménye lehet az ebben szenvedő számára.

(…)Mert a testi sértésekről készíthető látlelet, de ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy mit okoz ezzel, mekkora sebet ejt a gyermek lelkén?(…)

Az ezzel kapcsolatos tudományos vizsgálatok három fő – fizikai, szexuális és érzelmi – területre vonatkoznak. Bár az érzelmi bántalmazás önmagában is előfordulhat, valamint a fizikai és szexuális bántalmazás soha nem jelenik meg nélküle, mégis sokkal kisebb figyelmet fordítanak rá. Ennek oka talán a gyermek lassú lelkitorzulásának folyamata. Mire észrevehető, a probléma, már nagyon nehéz visszafordítani. A mai napig keveset hallunk, tudunk erről a problémáról, és éppen ez az oka, az iránta való csekély érdeklődésnek, mely alattomos pusztítást eredményez a gyermekek lelki fejlődésében.

De mi is pontosan az érzelmi bántalmazás?


Több csoportot különítünk el. Az első a Negatív kommunikációs eszköz csoportja. Ide tartoznak a szidalmazások, negatív tartalmú kritikák, olyan becenevek, melyekkel, akár akaratunk ellenére, megbántjuk a gyermeket. (pl. Husi, (testalkat miatt) Lispi (elálló fül miatt) stb). Ezek a becenevek a gyermek negatív belső vagy küldő tulajdonságaira, vagy a képességeire irányuló negatív érzetet erősítik, amely később önértékelési zavart eredményezhet.
Nagy csoportot alkot, amikor a szülő túlzott elvárásokat állít fel a gyermekével szemben, állandó megfelelési kényszer hatását érve el ezzel. (…)„Amikor a szülő figyelmen kívül hagyva a gyermek életkorából, személyiségéből adódó képességeit egy idősebb korú gyermekre jellemző képességeket vár el tőle.(…)” Ez sok esetben a tanulás irányába húzódik, így a gyermekben egy-egy rossz jegy vagy a feleléstől, dolgozattól való félelem teszi őt érzelmileg labilissá. Minél jobban teljesít, annál magasabbra teszi a lécet saját magával szemben, hogy kivívja a szülői elismerést.

Ennek azonban sok a negatív hozadéka, hiszen a gyermekkor lényege az önfeledt élet, játék és az önismeret, öntapasztalás. A legtöbb ilyen helyzetben lévő gyermek, mikor kiszabadul a szülői ház állandó figyelme alól, a hirtelen jött szabadság okán elveszti a kontrollt maga felett, átfordul a maximalizmusa és gyakran külső segítségre van szükség, hogy visszataláljon a helyes útra.
A túlzott elvárással találkozók sajátos csoportját jelentik a partneresített és a szülősített gyermekek. Ezekben a helyzetekben a gyermek a szülő társas kapcsolati hiányát hivatott pótolni, ezáltal elveszti gyermeki identitását. Nem tud saját korosztályával azonosulni, a felnőttek problémáit a magáénak érzi, szorongóvá válik, úgy érzi, nem hagyhatja cserben a szülőt és nem viselkedhet gyermekként, a szülő pedig barátként tekint gyermekére. Ez bizonyos mértékben nem ártalmas, sőt, a szülő-gyermek kapcsolatot erősítheti, arra kell figyelni, hogy a felnőtt problémákat ne a barátnak tekintett gyermekkel beszéljük meg.

Másik csoportjukat azok alkotják, akik egyik vagy mindkét szülőről gondoskodnak. Ilyenkor a szülő, gyermekében az ő saját édesanyját vagy édesapját látja. Mindennek következtében a gyermek elveszíti gyermeki lényét és a róla gondoskodó, érte felelősséget vállaló szülőt és a saját és szülője életéért magát érzi felelősnek. Erre az édesapa vagy édesanya büszke, büszkén hangoztatja, milyen jó gyereke van, nincs vele semmi gondja és nem érzi, hogy gyermeke lelki sérülése, ahogy idősödik, úgy nő.

(…)Ezek a szülők gyermekeik pszichés határait, egyediségét figyelmen kívül hagyva túl korai elszakadást, önállósodást, sőt gondoskodást várnak el tőlük, és olyan felelősséggel terhelik meg őket, amire még nincsenek felkészülve.(…)

Az „ellopott gyermekkor” esetei közé tartozik a szülői elérhetetlenség, a szülői ridegség megtapasztalása. Legyakoribb esete; amikor a gyermek rosszat tesz, a szülő büntetésből nem szól hozzá, rideggé válik vele szemben. Ide tartozik még a kapcsolatoktól való elzárás és megfosztás, mint büntetési eszköz.

Szülőnek lenni nehéz, fárasztó „munka”. Gyakran a bevett nevelési szokásainkról nem is gondolnánk, mekkora károkat tehet gyermekünkben. Meg kell találni az egyensúlyt a nevelési célzattal használt büntetési eszközök és a bántalmazás között. Első lépésként, ismerjük fel, változtatnunk kell hozzáállásunkon, gondolkodva neveljünk, büntessünk, de a megfelelő eszközökkel és soha ne felejtsük el éreztetni gyermekünkkel, bármilyen legyen, bármilyen hibát követ el az életre tanulása és felnőtté válása során, ő akkor is a szerethető gyermek.

Szollár-Nikolics Zsanna

FI:

(Herczog, 2007)

(Dr. Arki, Dr. Scheiber 2013)

(MIPSZI 2010)

 

 

FRISS

Nemzeti Színház

Nemzeti Színház

A budapesti Nemzeti Színház Budapest IX. kerületében található. A teátrum 2000. augusztus elsején, a Nemzeti Színház Rt. megalapításával jött létre és 2002....

Philippe Petit

Philippe Petit

Philippe Petit (Nemours, 1949. augusztus 13. –) francia kötéltáncos. 1974. augusztus 7-én egy 200 kilogrammos acélkábelen egyensúlyozott a Világkereskedelmi...