Szabó Erika, költő – Bemutatom Gál Melinda fiatal nagykanizsai “grafikust”

 

 

 

 

 

 

 

Nemrég ismerkedtem meg egy nagyon tehetséges fiatal hölggyel, aki engem is lerajzolt. Ámulatba ejtett a tehetsége, kiderült, hogy nemcsak hobbiról van szó, hanem a szenvedélye is a rajzolás.
Őt szeretném most bemutatni.

“Gál Melindának hívnak, 37 éves vagyok és műkörmösként dolgozom Nagykanizsán. Imádom a szakmám, szeretek szépeket alkotni és csodákat adni az Embereknek ! Egy ideje azonban hiányzott valami az Életemből, valami ami megszínesíti a hétköznapokat, valami amit a legnagyobb Szeretettel tudnék csinálni! Elkezdtem tréningekre járni és komolyabban foglalkozni az önfejlesztéssel kb 1 évvel ezelőtt. Ennek köszönhetően jött a felismerés hogy gyermekkoromban mennyire szerettem rajzolni. Egyből beiratkoztam egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, ahova kb 1 hónapig jártam és elsajátítottam a grafit és a pasztell alapjait.
Az első lépések nehezek voltak, de nem adtam fel mert a szívemben éreztem, hogy pontosan ez az amit kerestem! Ahogy jöttek a kis sikerélmények, egyre hevesebben vert a szívem és úgy éreztem, ezt minden nap tudnám csinálni! Ha egy héten nem rajzolhattam valami rendkívüli hiányérzet fogott el… A rajzolás számomra alkotás, öröm, pihenés, kikapcsolódás, hála és szeretet!
Egyenlőre fotók alapján készítem rajzaimat, leginkább fekete fehérben, a színessel még csak ismerkedem! Az emberi arc  és az etotikusabb női vonalak állnak közelebb a szivemhez! Leginkább pasztell krétával és grafittal dolgozom! Amióta rajzolok minden egyes modellt csodálatosnak látok! Folyamatosan próbálom fejleszteni magam, keresem az új lehetőségeket, hogy kitől tudnék még többet tanulni. Rengeteget kell még fejlődnöm, egyszer majd szeretnék egy saját kiállítást is!
Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolok, olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülöttem. Csak én vagyok, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallom, mert annyira belemerülök abba, amit csinálok. Amikor rajzolok, nem érzékelem az idő múlását, sem azt, ami körülöttem történik.
Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülök egykor, fel sem nézek egészen ötig, és még csak fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmemet, annyira magával ragad, amit alkotok.

Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. A filmek? Az olvasás? Nem igazán. Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó. De ilyen igazán kevés van. Amikor rajzolok, akkor a saját világomba kerülök a saját alkotásomba. És nincs annál jobb világ, mint amit én alkottam magamnak.”
Azt hiszem, Melinda képei önmagukért beszélnek, íme egy kis ízelítő a munkáiból. Én pedig ígérem, amiben csak tudom, segítem, hiszen tudom, művészként mennyire nehéz is ismertséget szerezni, előbbre jutni, kiteljesedni! Aki szeretné, követheti őt és alkotásait Gál Melinda néven a Facebookon!