A Nemzetközi Vöröskereszt (angolul International Committee of the Red Cross, rövidítése ICRC) a pártatlanság, semlegesség, függetlenség, emberiesség, egyetemesség és önkéntesség, egység elvei alapján működő nemzetközi segélyszervezet.

A 19. század végi megalakulása óta megszakítás nélkül, háborúban és békében egyaránt tevékenykedik. Ennek köszönhetőek azok a nemzetközi egyezmények, amelyek szabályozták – az egyezményhez csatlakozó országok részére kötelezően előírt – az ellenség sebesültjeivel, elfogott katonáival, a legyőzött ország katonáival, és polgári személyeivel való bánásmódot. Feladatai közé tartozik a békeidőben bekövetkező, nagy tömegeket érintő természeti katasztrófák: földrengés, árvíz, tűzvész áldozatainak szervezett egészségügyi és anyagi támogatása.

1859-ben zajlott le a solferinói csata. Az akkori korszak legvéresebb harcának mondott csatája során több mint 40 ezer sebesült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn. Jean Henri Dunant elborzadt a látottakon; üzleti útját megszakítva a helyi asszonyok segítségével próbált meg segíteni a sebesülteken. Dunant javaslata: minden országban létre kellene hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják, és nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik védelméről olyan módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.

Ennek nyomán 1863-ban megalakul a Vöröskereszt. Februárban jött létre az Ötök Bizottsága (Dunant is tagja volt), mely a mai ICRC (Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának) az előde. (Akkori neve: Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság volt.) A vörös kereszt lett a szervezet jelképe, mely a svájci zászló inverze és 1863-ban egy nemzetközi konferencia fogadott el.

A következő fontos esemény 1864, a Genfi Egyezmény létrejötte volt. Az alapítók kezdeményezésére diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben 1864. augusztus 8-28. között, melyen 16 ország vett részt. 1864. augusztus 22-én aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javítására vonatkozó Genfi Egyezményt. A mostani 4. Genfi Egyezmény a Nemzetközi Humanitárius Jog alapjait képezi.

„A vöröskeresztes mozgalmak”

A Vöröskereszt felépítése szerint:

Nemzetközi szervei

Társaságok Ligája:Vörös félhold, Vörös Oroszlán, Vörös nap Társaságok föderatív jellegű szervezete 1919-ben alakult meg Párizsban. Ismertebb nevén A Vöröskereszt és a Vörös Félhold szervezeteinek Nemzetközi Szövetsége

Nemzetközi Bizottsága
Kizárólag svájci állampolgárokból álló testület, melynek szintén Genf a székhelye. Háborúk és konfliktusok idején közvetít a kormányok és a Társaságok között a Genfi
Egyezmény elveinek érvényesítése érdekében. Működési elve és egyben jelszava is:
„ Inter arma caritas. (Könyörületesség a fegyverek között.) ”
– Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága jelmondata.

Érdekességek

1914-ben I. Ferenc József a Nemzetközi Vöröskereszt megalakulásának 50. évfordulójára díszjelvényt alapított hat osztállyal, elismerésül azon személyeknek, akik tettek a közegészségügyért, és közjótékonyságért. 1922-ben Horthy Miklós Magyar Királyság kormányzójaként megalapította a Magyar Vöröskereszt Díszjelvényét először 3, majd később további két osztály hozzáadásával. Az odaítélés megegyezett I. Ferenc József által megalapított díszjelvény kritériumával.

Forrác: wikipédia