Nem az anyagi helyzetünk határozza meg, hogy mennyit sportolunk

2020 dec 18

  • 2020 nyarán a Budapesti Corvinus Egyetem Sportgazdaságtani Kutatóközpontjának kutatói felmérték a sportfogyasztási szokásokat és körbejárták a munkahelyi egészség témáját; 
  • a felmérésből többek között kiderül, hogy többet sportolnak az egyedülállók és a kapcsolatban élők, valamint a nagyvárosban lakók és a magasabb végzettséggel rendelkezők, viszont az anyagi helyzet nem befolyásolja a sportolás mennyiségét; 
  • a kutatás továbbá rámutat, hogy a fiatalabbak és a tanulók a többi korcsoporthoz képest többet sportolnak, vesznek részt sportrendezvényeken, magasabbra értékelik a sport képességfejlesztő hatásait. 

Az anyagi helyzet nem mutat erős összefüggést a sportolás mennyiségével, viszont jelentősen befolyásolja a sportcélú kiadásainkat – többek között ez is kiderült a Budapesti Corvinus Egyetem Sportgazdaságtani Kutatóközpontjának (SGK) idén nyáron készült felméréséből[1]. A „Sport–Érték” címet viselő kutatás eredményei arra is rámutatnak, hogy a magasabb végzettségűek aktívabbak a sport terén, valamint, hogy a kitöltők döntő többsége pozitívan viszonyul a hazai rendezésű nemzetközi sportrendezvényekhez. 

 

A BCE Sportgazdaságtani Kutatóközpont tagjai a sportfogyasztás és sportmotiváció felmérésének céljából végeztek online kvantitatív kutatást. A kutatók először az egészségi állapottal való elégedettséget mérték fel: a válaszadók 27,5 százaléka volt teljes mértékben, 45,6 százaléka inkább elégedett saját egészségi állapotával.

“A mozgás gyakoriságát és intenzitását figyelembe véve a válaszadókat négy egymástól jól elkülöníthető csoportra bontottuk: a mozgást nem végzőktől a gyakran és intenzíven sportolókig” – emelte ki az SGK-kutatás eredményei kapcsán Dr. András Krisztina, egyetemi docens, a Budapesti Corvinus Egyetem Sportközgazdász mesterszakjának szakfelelőse.

“A mozgás elmaradásának leggyakoribb oka az időhiány: a nem sportolók közel 60 százaléka ezt az indokot jelölte meg. A második helyre az elérhető lehetőségek (21,3 százalék), míg a harmadikra a megfelelő társaság (19,5 százalék) hiánya került. A nem sportolók csoportjában felülreprezentáltak a nők, az idősek, valamint a faluban/községben élők.” 

A felmérésből az is kiderült, hogy az egyedülállók és a párkapcsolatban élők jellemzően többet sportolnak, mint a házasok, legyen szó akár férfiakról, akár nőkről. Az eredmények továbbá azt mutatják, hogy a sport még mindig inkább a férfiak “szórakozása”: közöttük 7,3 százalékkal magasabb a mindennap sportolók aránya; míg a legalább heti 2-3 alkalommal sportolók csoportjában 11,7 százalék a férfiak javára a különbség. A férfiak nem csak többet sportolnak, de többet járnak sportrendezvényekre és a bérletesek között is ők vannak többségben.

A felmérés szerint a sportolók kétharmada leginkább egyedül végez sporttevékenységet, ezt követi a barátokkal, majd a családdal vagy párral való közös sportolás. Az online edzési formát a legalább hetente sportolók 11,7 százaléka választja. Érdekes eredmény, hogy a válaszadók által leggyakrabban űzött sport az edzőtermi edzés, amelyet a futás és a kerékpározás követ, de egyre népszerűbbek a „body and mind” típusú mozgásformák is. A szabadidősport-rendezvények közül a futóversenyek a legnépszerűbbek.

A sportolás és a versenyszellem kölcsönösen erősítik egymást. A szabadidősport-rendezvényeken résztvevők többet sportolnak: egyrészt a versenyre készülés motivációt jelent sportolási aktivitásra; másrészt, aki többet sportol, nagyobb valószínűséggel méretteti meg versenyhelyzetben magát.

 

A kutatás eredményei alapján összefüggés mutatkozik a lakóhely típusa és a sportolás mennyisége között is. A nagyobb településen, illetve a fővárosban élők többet sportolnak és járnak magántulajdonú sportlétesítményekbe, valamint belépőjegyre, nevezési díjra is többet költenek, mint a kisebb településeken lakók. Nem az anyagi helyzet határozza meg azt, hogy mennyit sportolunk, viszont a jobb anyagi helyzetben lévők többet költenek sportszolgáltatásokra és sporteszközökre.

Mint kiderült, az iskolai végzettség is befolyásoló tényező a testmozgás mennyiségét illetően: a magasabb végzettségűek a sport résztvevőiként és nézőiként is aktívabbak. A főiskolát vagy egyetemet végzettek között a heti legalább 2-3 alkalommal sportolók aránya 16 százalékkal magasabb, mint a legfeljebb középfokú végzettségűek esetében.

A sport közösségteremtő ereje településtípusonként eltérő. A fővároson kívüli településeken magasabb a bérletesek aránya. A sportklubhoz kötődés mértéke magasabb a nagyobb városokban.

A kutatás arra is rávilágít, hogy a munkavállalók nem elégedettek a munkahelyi egészség támogatásával. A válaszadók munkahelyeinek egyharmada semmiféle egészséggel kapcsolatos programot nem biztosít. A munkahelyek csupán 22 százaléka támogatja valamilyen formában az alkalmazottak aktív életmódját és az esetek több mint felénél ez sportnapot jelent. A megkérdezett munkavállalók 51,7 százaléka fitnesz- vagy edzőtermi bérlet biztosítását, míg minden negyedik megkérdezett a kerékpáros közlekedés támogatását szeretné. Az adatokból látszik, hogy nagy igény van a munkahelyi sporttámogatásra.

A hazai rendezésű nemzetközi sportrendezvények megítélése döntően pozitív. A válaszadók 78 százaléka értett egyet azzal, hogy a nemzetközi sportrendezvények növelik a szervezőváros ismertségét. Hasonlóan pozitív (64 százalék) annak az állításnak a megítélése, hogy a nemzetközi sportrendezvények új lendületet adnak a város fejlesztésének és élénkítik a helyi gazdaságot.

 

A “SPORT-ÉRTÉK” kutatás legfőbb eredményeinek irányairól, legfőbb érdekességeiről készült gyorsjelentés itt olvasható.

 

Forrás: EUROLEX CONSULTING KFT. – www.eurolex.hu

FRISS