„Nálunk az érték a mérték, és közös nyelvünk a kultúra…”

2021 okt 13

Ezt olvashatjuk a KKK (vagyis a Kanizsai Kulturális Központ) küldetésnyilatkozatában, és ennek megvalósításáról kérdeztük az intézmény igazgatóját, Kovácsné Mikola Máriát, aki immár 35 éve eljegyezte magát a közművelődés szolgálatával.

Beszélgetésünkből kiderült, hogy ez a szerelem 1986-ban kezdődött, amikor érettségi után a Hevesi Sándor Művelődési Központban kezdett el dolgozni adminisztrátorként, hiszen itt Papp Ferenc, az akkori igazgató szárnyai alatt nagyon gyorsan kikristályosodott benne a felismerés, hogy ez az a hely és ez az a munka, melyet egész életében semmivel nem cserélne fel. Miközben Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Főiskolán levelező tagozaton, népművelés-magyar szakon tanult, egyre nagyobb lelkesedéssel végezte munkáját, mely során nemcsak a főiskolán elsajátított elméleti tudást tudta a gyakorlatba átültetni, de szerencséjére olyan remek kollégáktól leshette el a közművelődési munka rejtelmeit, akik a szakma élvonalába tartoztak. 1991-től, diplomája megszerzését követően aztán egyre több, izgalmas és szép feladatokat kapott, így különböző irodalmi esteket, ismeretterjesztő előadásokat, a humán ökológiai szabadegyetem előadásait szervezte meg; bekerült a Kanizsa Nemzetközi Jazzfesztivál szervező gárdájába (melynek később irányítója lett), komolyzenei hangversenyeket, könnyűzenei koncerteket, különböző, közművelődéssel kapcsolatos szakmai konferenciákat szervezett és bonyolított le.

A következő mérföldkő 2006-ban következett be szakmai pályafutásában, amikor a HSMK általános igazgatóhelyettesévé nevezték ki, és már nemcsak egyike volt a művelődési központ munkatársainak, hanem vezetőként is összefoghatta a működéshez szükséges tevékenységeket. Igazgatóhelyettesi munkáját a 2008. január 1-jén létrejött Kanizsai Kulturális Központban (KKK) tovább folytatta, majd 2013 novemberében a KKK megbízott igazgatója lett, ezt követően pedig 2014-ben sikeres pályázata után elérkezett közművelődési pályája csúcsára, hiszen a Kanizsai Kulturális Központ igazgatójává nevezték ki. Töretlen lelkesedéssel vetette bele magát a 10 városi és város környéki kulturális és közművelődési intézményegység programjainak és működésének összehangolásába. Ez nem volt egyszerű feladat, mivel a HSMK, a Medgyaszay Ház, a Kiskanizsai Móricz Zsigmond Művelődési Ház kulturális feladatokat látott el, de a szintén ide tartozó Képzőművészetek Házában és a Magyar Plakát Házban pedig az állandó kiállítások mellett, tematikus kiállításokat és különböző zenei eseményeket is rendeztek. Mivel a kultúra és a muzeológia kéz a kézben jár, nagyon sikeres volt az együttműködés az intézményegységek között, és minden területen sok érdekes programmal igyekeztek biztosítani, hogy Nagykanizsa lakói kedvükre csemegézhessenek és választhassanak akár egy színházi előadás, egy kiállítás, vagy egy könnyűzenei koncert közül. Később a Thúry György Múzeum vette át a Képzőművészetek Házának és a Magyar Plakát Háznak az irányítását, de a jó munkakapcsolat így is megmaradt, mint ahogyan a város többi kulturális társintézményével pl. a Halis István Városi Könyvtárral, a Honvéd Kaszinóval, a VOKE Kodály Zoltán Művelődési Házzal és az oktatási intézményekkel, illetve Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzatával, mint fenntartóval. A havonta megjelenő műsorfüzet célja is a közművelődés közös szolgálata, az egymás segítése, a jó kapcsolat ápolása, mely abban is megnyilvánul, hogy már hagyományként a Magyar Kultúra Napját városi szinten, közösen ünneplik meg az intézmények.

 

Természetesen egy igazgatónak fontos a szakmai fejlődés is, sőt Kovácsné Mikola Máriáról azt is lehetne mondani, hogy szinte folyamatosan tanul, képezi magát; elvégezte a KKDSZ Akadémia és Műhely felsőfokú kulturális menedzser szakát, nyelvvizsgát tett, intézményvezetői továbbképzéseken vett részt, az elmúlt évben pedig átvehette a Pécsi Tudományegyetem kulturális mediáció mesterszakán a mesterdiplomáját. Erre azért is nagyon büszke, mert bebizonyította önmagának, hogy így nagymamakorban is kiváló eredménnyel be lehet fejezni egy 2 éves képzést, közben pedig rengeteget lehet tanulni egymástól, az oktatóktól, ami aztán kamatoztatható a mindennapi gyakorlatban. Jelenleg a Nemzeti Művelődési Intézet által szervezett országos szakmai továbbképzésen a jövő közművelődési szakembereinek képzésén vesz részt oktatóként.

És kik támogatják a hétköznapok során? A munkájában a legfontosabb inspirációt és támogatást a kollégáitól kapja, elmondása szerint nagyon büszke arra, hogy kiváló közművelődési szakembereket sikerült maga köré gyűjteni, akikkel „egyhúron pendülnek”, és akikhez természetesen a pénzügyi-gazdasági és a technikai munkatársak is hozzátartoznak, így egy nagyon jó csapatot alkotnak. Kivételes helyzetben érzi magát, hiszen elmondhatja, hogy örömét leli a munkájában, és mivel szinte családias a légkör a kollégáival, így ők is örömmel jönnek dolgozni, hiszen tudják, hogy mindig számíthatnak a vezetőjükre, vagyis a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jellemzi a kapcsolatokat.

Szükség is van erre, mivel a KKK tevékenysége nagyon széles spektrumú, vagyis minden, ami minőségi kultúra, azt befogadják, így a megszervezett programok mellett számos közösségnek is otthont adnak az intézményegységekben, mint pl. Nagykanizsa Város Vegyeskara, a Zalagyöngye Táncegyüttes a Kiskanizsai Móricz Művelődési Házban, a Csillag Citerazenekar és Baráti Köre a Medgyaszay Házban, a Kanizsa Fotóklub, az Éremgyűjtők Nagykanizsai Csoportja, a bélyeggyűjtők, a Premier Táncklub, Nyugdíjas Klub, Kertbarát Klub, Népi Díszítőművészeti Műhely…

Hogy kik azok, akik nélkül ez a 35 év nem jöhetett volna létre? Igen…mindenki tudja, hogy a család támogatása nélkül nem sikerülhetett volna… hivatása kezdetétől nagy biztonsággal támaszkodhatott férjére, akivel kölcsönösen megadják egymásnak azt a támogató hátteret, melyre szükségük van. Az elején pedig mindig volt valaki, aki segített, hol az egyik, hol a másik szülő abban, hogy a két lányuk nevelése is eredményes legyen, és most már a 3 és fél éves kislány unoka aranyozza be mindennapjaikat… tehát jó csapat volt és van a hátországban is.

És mi is lehetne az, ami egy ízig-vérig a közművelődés szerelmeseként élő és dolgozó szakembernek igazi elismerést jelentene? Ha valaki egy picit is beleképzeli magát ebbe a helyzetbe, akkor könnyen kitalálhatja…igen, ez a közönség megelégedése. Mert: „ annál nagyobb elismerést én sem tudok elképzelni, mint, amikor befejeződik egy esti előadás bármelyik színháztermünkben; akár Kiskanizsán, akár a Medgyaszay Házban, vagy a HSMK-ban, és a nézők elismeréssel nyilatkoznak az éppen aktuálisan látott darabról, koncertről…az ilyen pozitív visszajelzés nekem értékesebb bármilyen kitüntetésnél, ezért dolgozunk minden nap, hogy lássuk a csillogást a nézők szemében.”- mondta az igazgatónő.

Ezt követően pedig örömmel sorolt fel, természetesen a teljesség igénye nélkül pár nagyon színvonalas rendezvényt, melyet a KKK szervezett ez elmúlt 35 évben, ilyen a Kanizsa Nemzetközi Jazzfesztivál, mely 1973 és 2015 között került megrendezésre, és melyet 2016-tól felváltott a JazzKanizsa programsorozat, vagy a 2004 és 2013 között megszervezett Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivál, vagy az Igric Fesztivál és a Tavaszi Művészeti Fesztivál.

Ezen kívül elhivatottan szerveznek színházbérleti előadásokat felnőtteknek, az ifjúságnak és a gyerekek részére is, vagy komolyzenei koncerteket a Filharmónia Magyarországgal közösen, vagy aktuálisan a nyári szabadtéri rendezvényeket. Öröm számára, hogy a színházi társulatok szívesen jönnek hozzánk, mert nagyon jó a nagykanizsai közönség, amit minden alkalommal kihangsúlyoznak. „ Az előadóművészként hozzánk érkezőket, mindig szeretettel fogadjuk, hiszen a város vendégszeretetét, a jó hírünket viszik tovább, főleg akkor, ha teltházas nézőtér előtt játszhatnak, és a közönség átveszi azt a rezgést, amit a művészek a színpadról közvetítenek.” – mondta.

Kiemelten fontosnak tartja a kezdetektől fogva, hogy Nagykanizsa lakói minél nagyobb számban értesülhessenek a városban megrendezésre kerülő kulturális eseményekről, így korábban plakátok, információs anyagok, majd a média különböző formáinak segítségével próbáltak ennek eleget tenni. Amikor a Szuperinfó lap beindult, akkor komoly lehetőséget látott abban, hogy heti rendszerességgel az aktuális kulturális eseményeiket megjeleníthessék a lap hasábjain. A jó kapcsolat azóta is töretlenül és kölcsönösen jól működik, hiszen a nagy rendezvények időpontjait minden alkalommal nagyon igényesen és megfelelő felületen megjelenteti az újság, mindemellett pedig örömmel üdvözlik a Nagykanizsai Szuperinfót a támogatóik között is.

A kialakult vírushelyzettel együtt járó korlátozások a KKK-t is nagyon érzékenyen érintették, mivel a tervezett rendezvényeket nem tudták megtartani, és az intézményekben működő csoportok sem tudtak dolgozni a megszokott rend szerint. Természetesen az online tér adta lehetőségekkel megpróbálták minél jobban élni, de ez egyáltalán nem volt egyenértékű a jelenléti kulturális eseményekkel. És, hogy mennyire igaz az, hogy minden helyzetben fel kell találnia magát az embernek, így aztán az oltások beindulása idején a KKK dolgozói segítettek a háziorvosoknak az adminisztrációs feladatokban. Az elmúlt időszakban, amikor visszazökkenhettek az úgynevezett rendes kerékvágásba, igyekeznek olyan eseményeket kínálni a városban és a város környékén élőknek, hogy szívesen és örömmel jöjjenek a KKK intézményeibe. Ezt szolgálja egy elnyert pályázati támogatásnak köszönhetően az a korszerű levegőtisztító berendezés is, mellyel a városi intézményegységekben nemcsak a színháztermekben, hanem a kisebb közösségi helyiségekben is biztosítani tudják a vírusmentes levegőt, így a nézők és előadók egyaránt maszk nélkül is biztonságban érezhetik magukat.

Arra a kérésünkre, hogy mit üzen a kanizsaiaknak, az igazgatónő a következő választ adta:

„Szeretettel várjuk Nagykanizsa polgárait, és kérjük, támogassanak bennünket az újranyitás után azzal, hogy bátran ellátogatnak az általunk örömmel megszervezett rendezvényekre: akár a szabadtéri eseményeinkre, akár a művelődési házainkba! Mi igyekszünk sokak kulturális igényét kielégíteni, ezért próbáltuk úgy összeállítani a következő időszak repertoárját, hogy mindenki találjon magának csemegét közöttük. A magam részéről abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy a hivatásom egyben a szívszerelmem is. Az eltelt 35 évben törekedtem a lelkiismeretes, pontos munkavégzés mellett mindig tudásom legjavát adni, a kulturális értékekkel együtt a hivatásom iránti tiszteletet, örömöt és szeretetet is közvetíteni a közönségnek. Ezt szeretném tenni, ezt tesszük munkatársaimmal együtt a továbbiakban is, így szolgálva a magyar és az egyetemes kultúrát, a hazánkat, a városunkat, mert – ahogyan küldetésnyilatkozatunkban is megfogalmaztuk – nálunk az érték a mérték, és közös nyelvünk a kultúra.”

D. R. E.

FRISS

Clarissa Bútorház Kft.

Clarissa Bútorház Kft.

A Clarissa Bútorházat  Seláf Zoltánné 1992-ben alapította Nagykanizsán. Mára a családi vállalkozás vezetését fia, Seláf Zoltán vette át. A város legrégebbi,...