Markó Kati: Mese

mert a tér,
mi rám hajlik
téged is ölel,
gyere velem
a mesébe el..
gondoljunk
izzó fehéret,
tenger-alkony lilát,
sejtelmesen sárgát,
zöld folyó medrében
zöld szemű halászlányt
fessünk ragyogást
a levelekre, fákra,
lopjunk hervadást
az őszbe hajló
nyárra,
leheljünk mélykéket
a kora esti árnyra,
bújócskázzunk
s nevessünk rá
a világra