„Látod kisfiam, apa nem szeret minket!”

(…)Ez a mondat hangzott el minap egy anyuka szájából azután, hogy az édesapa, heves szóváltást követően otthagyta a játszótéren kisfiát és édesanyját azzal a mondattal;  „Elmegyek, köszönd anyádnak!” Erre az édesanya, síró fiának még odabökte; „Látod kisfiam, apa nem szeret minket!”

Szívszorító volt végighallgatni és nézni a szituációt. Az volt az első gondolatom, nem is tudják milyen lelki sebeket okozott ez a pár mondat a fiuknak. Még engem is megrázott, aki csak véletlenszerűen és kívülállóként hallhattam e „nemes” párbeszédet.

A családon belüli viszály, veszekedés nagy traumát okozhat egy gyereknek. Nagyon gyakran a szülők próbálják a konfliktust nem a gyerek előtt megbeszélni, ez az eset azonban nem a két szülő közt zajlott, hanem a csatorna, vagyis az amin/akin keresztül mentek az üzenetek, maga a gyerek volt. Így ő központi szereplőjévé vált egy olyan kialakult helyzetnek, ahol mindkét fél felé veszteséget érzett.

A gyermeknek a család jelenti a világban a legnagyobb biztonságot, jobb esetben két stabil felnőtt személyében. Ha ez a biztonságérzet megszűnik, a gyermek neurotikussá válhat, félelmek törhetnek elő belőle és a viselkedése instabillá válhat. Gyakran kijöhet ez agresszió, szorongás, figyelemzavar fantom félelmek formájában, de nem ritka az sem, hogy a gyerek visszahúzódóvá válik és szeretetéhsége megnő az őt körülvevő felnőttek, tanítók, barátok szülei felé ezzel csillapítva az otthon átélt traumákat és viszályok okozta lelki sérüléseket.

Mivel egy gyereknek a szülei a legfontosabbak az életében, így elsőként azt kell mindenkinek megértenie, bár kettejük közt konfliktus áll, a gyerek ebbe nem keverhető bele. Egyik szülőnek sincs joga a másikat becsmérelni és a legsúlyosabb kijelentést tenni, amit kaphat egy gyerek; „Mert nem szeret téged(…)”

SZNZS.