A Keleti pályaudvar Budapest legforgalmasabb személypályaudvara. Nevét nemcsak a földrajzi fekvéséről kapta, hanem a keleten fekvő Erdéllyel és a Balkánnal fenntartott kapcsolatra utalva és a Nyugati pályaudvar, akkor még a Bécs-Párizs irányt kiszolgáló nevétől való megkülönböztetésképpen is.[1] A pályaudvar négy fő vasútvonal: Budapest–Győr–Bécs (1-es), Budapest–Hatvan–Miskolc (80-as), Budapest–Szolnok-Békéscsaba–Arad (120-as), valamint a Budapest–Kelebia–Belgrád (150-es) vonalak kiindulópontja. A legtöbb belföldi InterCity járat kiinduló és végállomása, illetve a legjelentősebb nemzetközi vasúti csomópont Magyarországon. A főváros VIII. kerületében található, a Baross téren. 1970 óta a 2-es metró állomása, 2014-től pedig a 4-es metró végállomása. A pályaudvar trolibuszokkal, a 24-es villamossal, valamint számos buszjárattal is megközelíthető.

Fekvése

A fejpályaudvar Pesten a Rákóczi út tengelyében a Thököly út és a Kerepesi út által közrezárt területen épült fel. A Baross téren álló pályaudvart 1884. augusztus 16-án adták át az utazóközönségnek. Az eredetileg Központi Indóház néven ismert pályaudvart 1892-ben nevezték át Keleti pályaudvarrá. A pályaudvar előtt Baross Gábor szobrát – a róla elnevezett tér közepén – 1898-ban állították fel. A szobrot a Baross tér 1968-as átépítésekor áthelyezték a csarnok északi oldalára. 2013 decemberében újra az eredeti helyén állították fel a tér átépítésének részeként. A Keleti pályaudvar funkcióit 1884–2005 között a MÁV korábbi főpályaudvara, a Józsefvárosi pályaudvar egészítette ki.

Története

A kezdetektől

A kiegyezés után, a mai Budapest területén öt nagy vasúti állomás volt. A személyforgalom növekedése miatt 1883-ban egy új személypályaudvar építése vált szükségessé. Ezt a pályaudvart a Kerepesi úti vámnál, a mai Baross térnél építették meg.

A főváros a közigazgatási bejárás alkalmával kikötötte, hogy az új pályaudvar homlokzatának a középvonala a Rákóczi út tengelyébe essen. E kikötés folytán a pályaudvari csarnok és a felvételi épület a Baross tér Thököly úti oldala felé tolódott el, az így rendelkezésre álló szűkös terület a vasút számára megnehezítette a vasútüzemi feladatok optimális lebonyolítását.

Az állomást az első években még csak egy kétvágányú pálya kapcsolta az országos hálózathoz. A Józsefvárosi pályaudvar keleti végénél csatlakozó vágányok a Keleti pályaudvar mellett kiszolgálták a Józsefvárosi pályaudvart is, a nyíltvonali elágazási szakaszon hamarosan üzemi zavarok keletkeztek, ezért független bevezetés vált szükségessé.

A Keleti pályaudvart az évtizedek során több ízben bővítették, átalakították. A vágányok szaporításán kívül egy második mozdonyszín épült, fordítókoronggal, kocsijavító műhellyel és postateleppel. Az első világháború alatt elsősorban a hadiszükséglet kielégítése volt a vasút feladata, ezért a budapesti pályaudvarok megkezdett bővítési munkái megakadtak.

A Keleti pályaudvarnak 1926-ban csak napi 72 vonatpárja volt, a vonatpárok számának takarékosságból való csökkenése miatt, a szerelvényeket több kocsiból állították össze. Hosszúságuk az új típusú, forgózsámolyos személykocsik megjelenésével tovább nőtt.

A pályaudvar szűkös területe miatt a forgalomnövekedést a vágányhálózat átépítésével, új vágánykapcsolatok alkalmazásával tudták megoldani. A pályaudvar vágányai fölé 1931-ben építették ki a felsővezetéket.

A II. világháborútól napjainkig

A második világháború idején, Budapest bombázásakor a pályaudvar súlyos sérüléseket szenvedett. Az épület előtti téren 1945-ben fürdőmedence működött, melyet egy évvel korábban eredetileg légoltalmi célra, tűzivíz-tárolónak építettek. 1968-ban, a 2-es metró építésével alakították át a teret, a metró és a pályaudvar között aluljárórendszert építettek. Az aluljáró szintjére kerültek a pénztárak és az információk, az aluljáróból széles lépcsőn lehet feljutni a peronokhoz.

Az épület

Az épületet 1881–1884 között a Magyar Királyi Államvasutak építette eklektikus stílusban. Eredeti neve Központi Pályaudvar volt. Építésekor az egyik legkorszerűbbnek számított Európában. Az épület építésze Rochlitz Gyula, a csarnok acélszerkezetének tervezője Feketeházy János volt.

A csarnokban eredetileg 5 vágány volt, az 1980-as évekbeli tervszerűsítésnél 4 vágány maradt, amelyet kiegészít 5 vágány az északi oldalon (jellemzően a hatvani, szolnoki ingavonatok használják), illetve 1 rövid csonkavágány (többnyire a balassagyarmati vonatoké) és 3 vágány a déli oldalon.

A pályaudvar rendelkezik még 4 csoport tárolóvágánnyal, kocsiműhellyel, fűtőházzal (benne kerékesztergáló berendezéssel és fordítókoronggal), kocsimosóval, iparvágány-kapcsolattal a Taurus gumigyárhoz. A pályaudvar biztosító-berendezése az 1989-es vágányzat- és peronátépítés óta Domino D70 típusú. A vágányzat- és peronfelújítás 2019 májusában megismétlődött.

Műemléki jellege

43 méter magas homlokzatának tetején egy allegorikus szoborcsoport található. Alkotója Bezerédi Gyula. A szoborcsoportot az 1990-es években végrehajtott rekonstrukció alkalmával újra kellett gyártatni. A főhomlokzat kapuzata mellett James Wattnak, a gőzgép feltalálójának és George Stephensonnak, a Rocket gőzmozdony tervezőjének a szobra látható. Alkotóik: Strobl Alajos és Vasadi Ferenc. A főhomlokzat óra alatti részén, az oszlopok tetejéről az 1930-as években eltűnt négy szobrot 2003-ban pótolták.
A 42 méter széles, eredetileg ötvágányú fogadócsarnok vasszerkezete Feketeházy János tervei alapján készült. A csarnok tetőszerkezetének keresztmetszete megközelítőleg láncgörbe.
A 2008-ra felújított fényűző díszítésű pénztárterem freskóit Lotz Károly és Than Mór készítette. Ezek mellett az elektromos világítás és a központi irányítású váltórendszer technikai újdonságnak számított. A csarnok eredeti festését Schickedanz Albert tervezte.
A középső főhomlokzat és a csarnok felújítása két ütemben, 2002 és 2004 között zajlott le.

Az építkezésben neves vállalkozók vettek részt. A cölöpalapozást Gregersen Guilbrand vállalkozása végezte, a vasszerkezetet a MÁVAG, a villanyvilágítást a Ganz gyár készítette. A lakatosmunkák Jungfer Gyula műhelyében, az öntöttvas elemek Oetl Antal gyárában készültek.

Forrás: wikipedia.hu