KÉT MÁJUS ELSEJE

A város gyáriparának megjelenése az 1890-es évek elejére tehető.
Weiser József Sugár úti műhelyét – Havas Mihály gépészmérnök bíztatására – 1892-ben jelentősen bővítette, vas- és fémöntödével is kiegészítette. Létrejött a Weiser Gépgyár és Vasöntöde.
Ugyancsak 1892-ben Gutmann Vilmos kezdeményezésére helyi vállalkozók alapították a Nagykanizsai Malátagyár és Serfőzde Részvénytársaságot.
1893-ban létesítették Hirschel Ede és Bachrach Gyula gyárukat a Csengery úton Első Nagykanizsai Gépgyár, Kazánkovács, Vas- és Érczöntöde néven.
Talán nem érdektelen megismerni, hogyan írtak a helyi lapok 1894-ben, a május elsején történtekről.

„Május elseje Nagy-Kanizsán.

A gyáripar fejlődésben van Nagy-Kanizsán és a munkások egész seregét foglalkoztatják ma már iparvállalataink, de azért május 1. igen csendesen folyt le. A Hirschel Ede és Bacrach-féle, valamint a Weiser-féle gyárakban a munkaadók beleegyezésével ugyan szünetelt a munka, de munkásaink dicséretére legyen mondva, szabadságukat nem arra használták fel, hogy munkaadóik ellen tüntessenek, hanem, hogy együtt érezzenek pályatársaikkal, kiknek mostohább a helyzetük, mint az övéké. Még csak közös találkát sem adtak egymásnak a két szünetelő gyár munkásai, hanem külön-külön ünnepelték meg a munkások napját; a Weiser-féle gyár munkásai szétszórva különböző helyeken, a Hirschel és Bacrach-féle gyár emberei közösen a sánci mulatóhelyen, hová küldöttségileg meg is hívták a munkaadókat és midőn ezek ezen meghívásnak engedve nemcsak megjelentek, hanem meg is vendégelték ünneplő munkásaikat, igazi öröm sugárzott a munkások szemeiből. A munkások a szabadon adott nap helyett a csütörtöki ünnepnapon egész estig dolgozni ajánlkoztak, mit azonban a munkaadók nem fogadtak el. Az ilyen bánásmód általános gyakorlatban sok bajnak és zűrzavarnak venné elejét és nagyban hozzájárulna a munkáskérdés megoldásához.”

„Kanizsai sör.

Május elseje vörös betűkkel lesz megírva Nagy-Kanizsa történetében, nem mintha ekkor vér folyt volna a különben csendes utcáinkban, hanem mert ezen a napon folyt először a Kanizsai ászok, márciusi és Szent István sör az emberek torkán végig. A sör kitűnőnek bizonyult, és a Korona szálloda éttermében, hol a kanizsai sör először szolgáltatott ki, nem localpatriotizmusból, hanem a jó iránti előszeretetből valóságos harc folyt a kanizsai sörért. A sörgyár vörös betűs falragaszok útján tudatta, hogy minden versenyt kiálló gyártmánya már kapható, és a közönség bizony kapott is rajta, noha a sör nem valami olcsó, de annál jobb. Egyelőre a sörgyárban csak hordószám, vagy üvegekben rekeszszám kapható a sör, de ha a gyár restaurantja elkészül, kis mértékben eladás is létesíttetik mindjárt a forrásnál.”

„Köszönet nyilvánítás

az első majálisért, melyet Hirschel és Bachrah urak kegyesen megengedtek. Köszönetünket fejezzük ki egyszersmind azért, hogy szerény körünket szíves megjelenésükkel megtisztelték, és közöttünk magokat jól érezték, azonfelül bennünket jó kanizsai sörrel a sánczi kertben megvendégeltek. Szintén köszönetünket nyilvánítjuk gyárvezetőinknek Baeder és Havas uraknak, hogy ők szintén részt vettek szerény mulatságunkon.
Az első nagykanizsai gép és gőzkazángyár munkásai.”

Negyed századdal később, 1919. május elsején egészen másképp zajlottak az események.
A város új vezetésének rendelkezésére az Erzsébet térről indult négy cigányzenekar gyűjtötte össze az ünneplőket város külső részeiből. Visszaérkezve a tömeg elindult a városháza elé, a nagygyűlés helyszínére.
Ehhez nem a természetesnek tűnő – Erzsébet tér – Centrál sarka – Fő út 2. – útvonalat választották, hanem ellátogatták a Rozgonyi, a Sugár, a Csengery, a Szemere és az Ady utcákba is.
Közülük a kivezényelt, vörös kokárdákkal és zászlókkal ékesített iskolások ezek után még továbbsétáltak a Deák térre, ahol külön ünnepség várt rájuk. Túrájukhoz a megfelelő erőnlétet két-két kiflivel biztosították a szervezők.
A délutáni majális a Katonaréten került megrendezésre.

 

Forrás: holmi.nagykar.hu