Kanizsa hajdan 11.

A VÁROS ALAGÚTJAI

Mi, akik tudunk ezt-azt lakóhelyünk múltjáról, már mindannyian hallottunk a tényről, hogy Fő utunk alatt és onnan szerteágazva ősrégi alagútrendszer rejtőzik. Felfedezésére 1932 márciusa utolsó napjáig kellett várni.
Az akkor történtekről aztán részletesen tudósított a helyi lap:

„Csütörtök dél óta váratlan felfedezés tartja izgalomban a nagykanizsai városházát.
A déli órákban a városháza házfelügyelője izgalomtól kipirult arccal jelentette Krátky István dr. polgármesternek, hogy rejtélyes felfedezést tett a városháza pincéjében. Amikor ugyanis lement, hogy ellenőrizze a szénkészletet, hatalmas repedést fedezett fel az egyik falon, amely valószínűleg az éjszaka folyamán a tavaszi hóolvadás következtében támadhatott. Amint jobban megtekintette a repedést, arra a megállapodásra jutott, hogy a falon túl még egy hatalmas üreg van. A résen keresztül bevilágított egy kézi lámpával és majd hanyattvágódott a rémülettől, amikor odabenn egy csomó páncélba öltözött csontvázat pillantott meg. Azonnal felsietett a polgármesterhez, hogy jelentést tegyen a különös felfedezésről.
Krátky polgármester és Király Sándor műszaki tanácsos nyomban intézkedtek, hogy kőművesek jöjjenek a válaszfal kibontása végett. Félóra alatt sikerült olyan hatalmas nyílást vágni a falon, hogy át lehetett bújni rajta. Nem valami barátságos látvány fogadta a belépőket.
A falon túl hatalmas földalatti terembe léptek az érdeklődők, amelyben mintegy 32 páncélos vitéz csontváza hevert szanaszét, a legnagyobb rendetlenségben. A terem egyik sarkában hatalmas szúette tölgyfaasztal állt, rajta ezüst tálakon még valami 4-500 év előtti vacsora maradványaival. Az asztal közelében, a fal mellett vastag vasláncokkal odaláncolva 8 nőiruhás csontvázat találtak. Az asztalon megtalálták a rabul ejtett nők ékszereit is. Valamennyi drágamívű ötvösmunka. Értékük egyelőre felbecsülhetetlen. Borzalmas látványt nyújtottak a vigyorgó koponyák.
Széttekintve a nagyteremben, felfedeztek egy keskeny vasajtót is, amelyet nagynehezen sikerült kiemelni a sarkából. A vasajtón keresztül egy kis labirintusba jutott a bizottság, amelyről kiderült, hogy az egész város alatt végighúzódik, szinte behálózza a föld alatt. A labirintusban szintén több csontvázat és egy hatalmas, rejtélyes szavakkal televésett követ találtak, melynek feliratát a nagy titkolódzás ellenére is sikerült megszereznünk. A felírás a következő:

takaiaszinak a küjlözövdÜ .abdézsmozs
a knüygem men tréákom isilirpá sik ygE

Krátky polgármester elhatározta, hogy a rejtélyes feliratot elküldi a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának megfejtés végett.
A váratlan felfedezés természetesen nagy izgalmat keltett a városházán, de meg az egész városban is mindenütt, ahol csak értesültek róla.
A torony alatt nyomban megindultak a rózsaszínű tervezgetések, hogy mihez is kezdjen a város a felfedezéssel. Értesülésünk szerint az a terv alakult ki, hogy az asztalon talált női ékszereket értékesíteni fogják és a befolyó pénzből hozzák egyensúlyba a városi háztartás megbillent mérlegét. A fennmaradó összegből viszont kiutalják a városi tisztviselőknek az elmaradt karácsonyi segélyüket.
A különös leletet egyelőre egypengős beléptidíj mellett mutogatják.”

Forrás: holmi.nagykar.hu