Kanizsa hajdan 10.

VÁLTOZÓ SZOKÁSOK

Az első világháború tájékán a két nem kapcsolatát meghatározó társadalmi szokásrendszer erőteljes változásba kezdett. Nem volt ez másképp a bevett – sokak által örökkévalónak gondolt – báli viselkedésformákkal sem.
1924 decembere elején a Keresztény Jótékony Nőegylet (szövetkezve a többi nőegylettel) két napos karácsonyi vásárt rendezett a Polgári Egylet székházában, hogy a bevétellel támogassák a rászorulókat.
A Zalai Közlöny lelkes írásokkal, vásári különszámmal is támogatta a nagyszabású rendezvényt, amely a második napon a nagyteremben zárult, egy reggelig tartó bállal. Az itt történtek már nem nyerték el a lap tetszését.
„A mamákhoz” címmel egyfajta kiáltványban rótta meg a bálozó fiatalság egy részét korántsem hagyományos viselkedésük miatt.
Az olvasók persze reagáltak. Leveleikből hármat (mindegyik az újságíró véleményét osztotta) a lap közölt is. Talán nem érdektelen idéznem belőlük. Jeligés mindegyik, de talán nem ugyanazon személy (a cikkíró) alkotásai.

„Egy leányos anya” jeligével:

„Hogyan beszélnek ma a férfiak a lányokkal? Bemutatás után rögtön: Luci, Manci, Anni és viszont a lányok: Pista, Tibi, Laci…
Valamikor, nem is olyan régen még nem így volt ez. Az én leánykoromban nem volt meg ez a bizalmaskodás.
Valamikor a leányok nem is ismerkedhettek olyan szabadon, mint ma. Előbb a mamának mutatkozott be az ifjú a táncteremben s aztán a leánynak; mindez illő formában s a leány nem szaladgálhatott szabadon a táncteremben ide-oda egyedül, mint ma, amikor lovagjával (persze a mama nélkül) fölmegy a karzatra, mászkál kettesben a sötét folyosókon, alkalmat adva arra, hogy mint úri leányról rosszat beszéljenek és gondoljanak.
Ma a leányok a fiúkkal egyedül mennek moziba és lehetőleg este 7-ig, fél 8-ig sétálnak kettesben téli időkben a sétatéren.”
„Újra elő kell venni a régi rendszert s ha másképpen nem megy, pofonnal kell őket észre téríteni, ha úri mivoltukhoz nem illő dolgot akarnak cselekedni. Pofon jár a 15 éves fruskának, aki önálló egyéniség akar lenni s akit az öregek nem értenek meg! Pofon jár annak a leánynak is, aki úgy öltözködik, mint egy kokott s mélyen kivágott ruhában, ujjak nélkül mutogatja magát, úgy, hogy még a férfiak is megbotránkoznak rajta s ilyen kifejezést hallott az ember éppen a Nőegylet vásárján: Nézd, micsoda karok és rendek!”
(Kiemelések az eredeti szöveg szerint.)

„A régi szép magyar úri világot visszasíró múltszázadbeli édesanya” jeligével:

„Asszonyok, leányok vigyázzatok! Ez a kor nehéz problémák kora és nem az utolsó, de nem is a legkönnyebb feladat a férfi erkölcsét, gondolkozását megváltoztatni és kiérdemelni tőlük a nekünk járó tiszteletet, becsülést.
Férfiak! Ha van köztetek még olyan, aki tiszteli az édesanyát, védi a hitvest, becsüli a nővért, álljatok össze és tömörülve változtassátok át a báltermek fojtó, egészségtelen légkörét, vegyétek gondjaitokba a szerény, csöndes kislányokat és higgyétek el, megváltozik a tónus, a hang és visszatér a régi magyar úri modor.”

„Egy partiképes fiatalember” jeligével:

„Mihelyt egy leány kéretlenül is többet mutat meg testéből, lelkéből a megengedettnél, mihelyt a leány leveti nőiességét, abban a pillanatban reánk gyakorolt vonzóerejének legfontosabb fegyverét veszti el.
A hasított szoknya nem arra jó, hogy férjeket fogjon, hanem hogy kötelezettségek nélkül megadja a férji jogok egy hányadát minden jöttment aszfalt-taposónak. A férfiak is csak másokon látják szívesen, de ellene vannak, mihelyt feleségükről van szó.”

 

Forrás: holmi.nagykar.hu