A farsang a vízkereszttől a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, azonban hossza és naptári zárónapja minden évben más és más. Ezért is soroljuk a mozgó dátumú ünnepek csoportjába. Legkorábbi lehetséges zárónapja február 4-e, a legkésőbbi pedig március 10-e. A pontos nap meghatározása az adott évi húsvét dátumából, visszafelé számítva történik, a húsvét előtti 40. nap. A latin országokban, ugyanebben az időszakban karneválokat, színes, díszes jelmezekbe öltözött, nagy felhajtással kísért fesztiválokat tartanak, ami akár több napos is lehet. 

A Föld különböző országaiban zajló farsangi ünneplések mindegyikének van egy közös eredete, amely a múltra vezethető vissza, ugyanis a maszkos, álarcos, jelmezes ünnepi vigasságok és események a tél búcsúzását jelképezik. A tél vége és tavasz kezdete, a termékenység és bőség időszakának kezdete az ókori népek körében jeles ünnep volt, amit már akkoriban képletes díszítéssel, különféle maszkokba és jelmezekbe bújva ünnepeltek. A kereszténység elterjedésével azonban Európában eltűntek ezek az alkalmak és a reneszánsz kibontakozásáig vissza sem tértek. Ennek magyarázata nagyon egyszerű. Az álarcos-jelmezes mulatságok minden esetben össznépi dorbézolással, evéssel-ivással párosultak. Az erőszakot, iszákosságot, torkosságot és bujaságot pedig az akkor már igen erős egyház nem nézte jó szemmel, sőt néha egyenesen az ördögtől valónak titulálta, így betilttatta az ünneplést. Azonban látva ennek sikertelenségét, az egyház az ősi “farsangi” ünnepeket fokozatosan keresztény tartalommal kezdte megtölteni.

A magyar farsangi szokások jellemzően néphagyományokra épülnek. Nagyon népszerűek a farsangi köszöntők, valamint a maszkos-jelmezes felvonulások, mely az ünnepkör leglátványosabb eleme. Hazánkban a legismertebb farsanghoz kötődő maszkos felvonulás a mohácsi busójárás. Régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. Az idegenforgalom érdekeltségeinek megjelenése óta ez az időtartam meghosszabbodott. Mostanában már 3 nappal korábban, csütörtöktől elkezdődnek a rendezvények. Szükség is van erre a néhány plusz napra, hiszen ilyenkor a kisvárosba közel kétszer annyi vendég érkezik, mint amennyi a helyi lakosok száma. A látványról akár több mint ezer télűző, maskarás felvonuló gondoskodik a bámészkodó turisták nagy örömére. Maga a felvonulás farsangvasárnap zajlik és a főtéren gyújtott óriási máglya körültáncolásával zárul. Kedden folytatódik a hagyomány, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a téltől, s köszöntik a tavasz eljövetelét. A farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába. Mohácson a hagyomány eredetét a török-űzés legendájával is szokták magyarázni. A monda úgy szól, hogy a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán és elzavarták a törököket Mohácsról.

 

A farsangi időszakot kicsik, nagyok egyaránt élvezik. Ilyenkor számos jelmezverseny maszkkészítő verseny, indul, iskolákban, óvodákban és bölcsődékben a gyermekek az iskolákban farsangolnak. Mellette a fánkok kerülnek főszerepbe, fánkkészítő vagy épp fánkevő verseny kerül megszervezésre. Minden nemzet más szokásokkal ünnepel.

 

Sz.N.Zs.

 

F.I: https://www.mosthallottam.hu/erdekes/farsang-eredete-szokasok-hagyomanyok/