Ikerrivalizálás – mint két tojás, csak teljesen más

2019 júl 17

A külsőre egyforma ikergyerekek mindig nagy feltűnést keltenek. Az ember szinte azonnal keresi az apróbb különbségeket rajtuk és bennük is.

A legnagyobb kérdések velük kapcsolatban; Ha ikrek, akkor kívül-belül egyformák? Ugyanazt tudják, ugyanabban jók mindketten? Ugyanúgy reagálnak dolgokra és ugyanúgy éreznek a különböző szituációkban? A válasz pedig nem. Mert lehet ikertestvér valaki, de két test és két külön személység.
Nagyon sok szaklap foglalkozik ezzel a témával, és mind óva int minket, ne skatulyázzuk be ezeket a gyerekeket.

Aki testvér mellett nő fel, azok gyakran hallják a; „Bezzeg a testvéred”- kifejezést, főleg ha az adott testvér szorgalmasabb, jobban tanul vagy akár csak idősebb, hisz a kistestvér, ha ugyanabban az iskolában tanul, a nagytesó kitaposott útján jár. A tanárok, néha a nagyobb testvér nevén szólítják, vagy ugyanazokat az értékeket keresik benne, mint idősebb fivérében.

Az ikrek azonban állandó rivalizálásnak vannak kitéve. Ha otthon a szülők és a család nem tesz köztünk különbséget, egyik erényét nem akarják a másikra húzni, akkor az iskolában fajulhatnak el a dolgok.
Az egyik jó futó, míg a másik nagyon jó matematikából. Attól, mert egyformán néznek ki, nem jelenti azt, hogy ugyanazok a dolgok érdeklik őket, ugyanazt tudják vagy ugyanúgy viselkednek.
A baj akkor kezdődik, amikor az egyik szárnyalni kezd, joggal dicséri a környezete és szárnyra kapnak azok a bizonyos negatív kijelentések a másik fél felé. „Nézd meg ő milyen szorgalmas, te miért nem tudsz ilyen lenni?”

Ekkor kezdődnek el a gondok igazán. Nem könnyű megfelelni az állandó elvárásoknak és lépést tartani a testvérrel, ha mások a beidegződések, érdeklődési kör és az egész személyiség. Mégis a külső jegyek hasonlósága miatt sokan úgy gondolják, ezek a gyerekek belülről is egyformák, ugyanúgy gondolkodnak és persze ugyanabban tehetségesek.
A gyerekkorban kialakult féltékenység, rivalizálás, a társadalmi elnyomás végig kísérheti egész életüket és rombolhatja személyiségüket.
Van megoldás a problémára. Még ha egyformán néznek is ki ezek a gyerekek, igyekezzünk nem egyként gondolni rájuk. Találjuk meg mindkettő külön álló személyiségét és abban erősítsük őket, hogy értékes emberek külön-külön. Ne a sztereotípia határozza meg életüket.

SZNZS.

FRISS