Rengeteg barátom van, kezdte egy nagy lélegzetvétellel Tihamér elbeszélését. Ezek száma az évek során csak nőtt és nőtt. ….

Barátaimmal a közös élményeink a gyerekkorig nyúlnak vissza, tehát több évtizedes barátságokról beszélek. Az emberek többsége harminc éves korára olyan személyiséggé alakul, ami utána már csak apró részleteiben módosulhat. Hittem abban, hogy ezek a régi barátságok életünk végéig tartanak.
Jó azoknak, akiknek sok barátja van, mert ez egy csodálatos érzés. Hiszem és tudom, hogy a mai rohanó világban milyen fontos szerepe van állóképességünk, egészségünk megőrzésében a barátoknak, a barátságoknak. Számomra ez az egyetlen elfogadott doppingszer. Nincsenek káros mellékhatásai, és egy-egy baráti összejövetel hatásai napokon át javítják az emberek közérzetét. De van egy nagy baj! Mostanra olyan országot építettünk magunknak, amilyet tudom, senki nem akart. Olyan országban élünk ma, ahol az emberi kapcsolatok szétzúzása a hatalom egyik sajátosan alkalmazott eszköze lett, melynek célja egyértelmű, a hatalmuk megtartása. Erre tökéletes megoldás a baráti körök, csoportok szétzúzása, az emberek egymásnak ugrasztása, hadd gyűlöljék egymást, mert az csak nekik jó, szembefordítva a boldog és boldogtalan embereket mindenkivel. Mostanában néhány régi jó barátom, illetve annak hitt barátom fordított nekem hátat. Meglepődtem a számukon, mondja halkan maga elé Tihamér barátom, amely valójában nem számottevő, de engem megdöbbentett. 30-40 barátom fordított hátat nekem az elmúlt pár évben. Ez egy olyan kicsi szám egy soktízezres városban, és a baráti köröm létszámához képest, hogy nem is kellett volna odafigyelnem rá. Politikai nézeteink, hogy úgy is mondjam egyáltalán nem egyeztek az övékével, gyorsan hozzátéve azt, hogy én egyik politikai pártnak sem vagyok a híve, sőt tagja sem, egyszerűen azért, mert nem látom bennük az igazi tenni akarást, a segítő szándékot.
Tehát igazi független ember vagyok. És bizony szembesülnöm kellett azzal a valósággal, hogy évtizedes barátságokat vágott agyon ez a valójában aprócska momentum, hogy ne legyenek az embereknek barátaik. Számon kérték tőlem ezek a volt barátaim, miért nem állok be mögéjük, az ország megmentőinek sorába. Pedig először azt kellene tisztázni, kik azok, és hogyan kívánják megmenteni az országot, mert itt mindenki megmentőként akar tetszelegni. És ami erősen meglepett, ezek között a barátaim között voltak olyanok, akik fiatal koruktól megvetették a politikusokat, egészen mostanáig. Mi történt velük, hogy idősödő fejjel, szakítottak eddigi elveikkel? Nem is lehetett igazi barát az, aki mások utasítására hajlandó a több évtizedes barátságokat fölrúgni. Elültették a gyűlölködés magvait ebben az egyre apróbb, jellegtelenebbé váló kis országban, és nem győzök eléggé ámulni azon, hogy ez a mag megeredt ebben a sivár, oly sokszor kiszipolyozott földben. Mindezt csak azért mondom, hogy a gyűlöletnek nem szabadna az emberi barátságokat megölni, akárhogy is erőlködik ennek a célnak érdekében a hatalom. Viszont jó jelnek tartom, hogy az igazi barátok megmaradtak, sőt lehet új barátokat, barátságokat kötni. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint őszinte megnyilatkozásra, és a barátokért történő bátor kiállásra. Ez az a gyógyszer, ami segít, segítene túlélni ezt az elfajzott világot, amit sajnos mi hoztunk össze. Ha milliós nagyságrendben lennénk mi, egyformán gondolkodó magyar emberek, barátok, semmilyen politikai ideológia, és párt sem tudna fennmaradni, és egymás ellen kihasználni az embereket.
Én évek óta ezt teszem, és lehet, hogy jól látom a dolgokat, mert a néhány elveszett régi barát helyett százak, sőt most már ezrek lettek a barátaim.
Mert az igazi barátokra csak az embereknek van szükségük. Akiknek nincsenek barátaik, és a világot, az embereket irányító, irányítani akarók ilyenek, mert nekik szolgák és robotok kellenek csak, sivár élet a jutalmuk. Vajon jó érzés lehet ez nekik? Teszi fel a kérdést Tihamér?
Látva arcaikat, nyilatkozataikat, tetteiket, nem is tudják már azt, hogy mi az, hogy barátok.

Vizvári József