- 01.25.
Nagyon fázom. És éhes is vagyok. Sötét van és félek. Hol az anyukám? Hol vannak a testvéreim? És hol a Pajti?
Megint rosszat csináltam. Mikor gazdiék elmentek otthonról, olyan szomorú voltam, annyira hiányoztak nekem, hogy kénytelen voltam összerágni a cipőiket. De én csak szeretetből tettem, hiszen rajta volt az illatuk. Mikor aztán megjöttek, nagyon csúnyán kiabáltak velem. Sőt, még ki is kaptam. Apa azt mondta, „Ennek a kutyának itt nincs helye!” És aztán beültetett az autóba és sokáig mentünk. Csak mi ketten. Izgatott voltam, vajon hova mehetünk, csak azért voltam kicsit szomorú, mert a Pajtim, a kislányuk nagyon sírt mikor apa elvitt és azt mondta neki, „Köszönj el Buksitól!” Az vagyok én. Nagyon szeretem az én Pajtimat. A nevemet is tőle kaptam, mert amit a nagy gazdi akart adni, azt Pajti nem tudta kimondani. Vele élek már 5 éves kora óta. Most 8 éves és nagyon kedves, nagyon szeret engem, mert mindig megengedi, hogy játsszak a játékaival és az ágyán aludjak mellette.
Szóval autózás közben arra gondoltam, talán kapok valami új játékot, vagy esetleg még egy Pajtit. Aztán egyszer csak megálltunk. Rám nézett, kinyitotta az ajtót ahol ültem, megsimogatta a buksimat, amit annyira szeretek, és egy hirtelen mozdulattal kilökött az ajtón. Én néztem őt, ő nézett engem, majd becsukta a kocsi ajtaját és elhajtott.
És most itt vagyok az út szélén, fázom, éhes is vagyok, sötét is van és félek. Hol van az anyukám? Hol vannak a testvéreim? És hol a Pajti?
Írta; Sz. N. Zs.
Folytatása következik.
