DC vagy MARVEL?

2017 márc 30

Két titán háborúja

A DC Comics az elsők között volt, akik nem csak papíron, de a vásznon is megvetették lábukat, látva az óriási potenciált legismertebb, legikonikusabb karaktereikben Batmanben és Supermanben. A sikerek már a korai szakaszban megmutatkoztak, holott akkoriban még messze nem volt olyan fejlett a filmes technológia, mint most. Gyerekcipőben járt még az egész CGI világ mégis a Denevérember és Krypton fia hamar megtalálta közönségét. Teltek múltak az évek és az érdeklődés szép fokozatosan növekedett. A DC nem csak a újságárusok polcait kezdte uralni, de a vásznat is. Igazi áttörésnek a mára már ikonikusnak számító Christopher Reeve nevével fémjelzett 1978-as (!!) Superman egészestés játékfilmet tartják, hiszen utána lendült fel a képregényfilmek piaca. 1989-ben pedig bemutatkozott az első Batman nagyjátékfilm is Michael Keaton és Jack Nicholson főszereplésével, megalapozva az utat szuperhősök korának.

A Marvelnél döcögősebben indult be a szekér. Amerika kapitány már korán, 1944-ben bemutatták filmes formában, ám utána hosszas némaságba burkolództak, hiszen legközelebb 1986-ban jelent meg filmjük, az azóta is a legrosszabbak között számon tartott: Howard, a kacsa. A Marvelnek az is nehezítette a dolgát, hogy folyamatosan más stúdiókhoz kerültek alapanyagaik, míg a DC kitartóan a Warner Brothers égisze alatt dolgozhatott. A 2000-ben megjelent X-Men mégis úgy tűnt sorsdöntő lehet életükben, hiszen egy teljesen új világba engedtek bebocsátást a Fox segítségével, akik végül több szuperhősük jogát is megvették. 2002-ben megérkezett Pókember és egészen 2004-ig többnyire sikeres filmeket tudtak tető alá hozni. Ám 2005-től mélyrepülésbe kezdtek, sorra buktak meg a filmjeik kezdve az Elektrával, a Fantasztikus Négyesen át a Pókember befejező részéig, nem csak pénzügyileg, de kritikailag is súlyosan megbuktak.

Így míg 2005-re a Marvel rövid mozis élete lassan leáldozni látszott a DC Comics és a Warner Bros Christopher Nolan belépésével megteremtette a mai napig legkiválóbb Batman filmet, amiből 2012-es befejező darabjával kulttrilógia vált, biztossá téve, hogy a DC-t nem szabad elfelejteni. 2008-ban azonban a Marvel olyan lépést tett, amire senki nem számított. Létrehozva a Marvel Studiost és szerződést kötve a Disneyvel megtették azóta hatalmasra duzzadt birodalmuk kiépítését a Robert Downey Jr. nevével fémjelzett Vasemberrel. Ekkor indult meg a képregényvilág igazi hódítására.

A Marvel Studios olyan közönséget és teret hódított meg, amire senki nem számított. Okosan kidolgozott történetvezetésüknek köszönhetően megtudtak alkotni egy több szuperhőst felvonultató csapatot, a Bosszúállókat, aminek hála később kevésbé ismert képregényes alapjaikhoz is bátran hozzányúlhattak és nem kellett a bukástól tartaniuk. Így kaptuk meg a Galaxis őrzőit, akikről tényleg csak a kemény képregényes mag hallott korábban, vagy Doctor Stranget, akivel a Marvel a varázslat világába is betekintést engedett. Ráadásul, ha mindez nem volna elég a Foxnál lévő alapanyagaik is erős visszatérést mutattak, kezdve az X-men: Elsőktől és a Csodálatos Pókemberrel. Mindeközben a DC Nolan fantasztikus Batman filmjein kívül semmi más érdemlegeset nem tudott felmutatni. Superman felélesztésével is megpróbálkoztak ugyan, de a 2006-os film óriási buktának bizonyult, így minden későbbi folytatást elvetettek.

Ám a versengés, de legfőbbképpen (talán nyugodt szívvel leírhatom) az irigység óriási úr tud lenni. A DC a folyamatos bukásokat követően bejelentette a saját filmes univerzuma kiépítését melynek nyitódarabja Superman önálló filmje az Acélember lett. Habár a film jól teljesített a kasszáknál kritikailag teljes mértékben megbukott, vitatva a történetvezetést és a színészek kiválasztását és az egész felépítést. A DCnek tehát új irányt kellett keresnie, aminek újabb két év hallgatás lett a vége, míg 2015ben be nem jelentették, hogy az önálló történetek kiépítése helyett azonnal összeengedik két legismertebb hősüket Batmant és Supermant. Persze a rajongók örömükben földhöz csapkodták magukat, amit az óriási marketing csak tetőzött és a hype akkorára dagadt, amit korábban még nem nagyon lehetett tapasztalni. Elvégre a két szuperhős harca mind a képregényes világukban, mind az animációs filmjeikben (A sötét lovag visszatér) a legjobb történetek között van feljegyezve. A DC magasra tette a mércét, ráadásul a dolgot tetőzte egy új Batman bemutatása, ahol Ben Affleck kiválasztásának nem igazán örültek a hű fanok és Wonder Woman megérkezése is. De, tartja a mondás, a magas lóról jó nagyot lehet esni és ez sajnos a DC-re is igaznak bizonyult.

Míg a Marvel nem sajnálta az időt (és pénzt) arra, hogy saját karaktereink külön-külön filmet biztosítson és csak azután hívja őket össze, miután már biztos bázisuk épült addig a DC félve a ellenfelük óriási térhódításáról a legrosszabb dolgot tette, ami lehetséges volt. Így történhetett meg, hogy Batman és Superman nagy harca, inkább érződött öt különböző filmnek, mint egy igazán erős önálló történetnek. Ez a nagy iram vezetett aztán ahhoz is, hogy a Suicide Squad című gonoszokból kovácsolt csapatot is végül elpuskázták. Megijedve az első bemutatóra érkező kommentektől, miszerint túl sötét a film tónusa (ami egyébként a DC védjegye, míg a Marvel a világosabb, vidámabb tónus felé húz), új vágócsapatot vettek fel, kiszínesítették a filmjüket és a végére nem lett több egy nagy összevisszaságnál, egy végtelenül hosszú videóklipnél.

Persze, most lehetne ujjal mutogatni, hogy a cikk írója Marvel párti, de megnyugtathatok mindenkit ez nem így van. Mind a két stúdiót ugyanúgy szeretem, sőt régebben határozottan „DC lánynak” mondtam volna magamat. A Marvel sem folyamatosan ugyanazt a színvonalat hozza, a Thor filmek (talán megegyezhetünk) az új Univerzumban a leggyengébbek, a Vasember 2-3 is ingatagnak mondható, sőt az első Amerika kapitány is. De, a Marvel mégis mindig képes visszatalálni a helyes útra és amiben sokkal, SOKKAL erősebb a DCnél az a karakterek felépítése és a történetvezetés. Így az Infinity War közeledtével, ahol mindegyik (!!!) szuperhősük egy filmben fog pompázni nem kell nagyon attól tartanunk, hogy valami nézhetetlen hoznak össze. Természetesen azonnali bizalmat sem szavazunk meg nekik! Mégis valahogy ott az érzés, hogy ez jó lesz.

A DC a nagy sietségnek köszönhetően most már az Igazság Ligáján dolgozik, aminek természetesen ígéretes a bemutatója, mint a korábbi filmek esetében is, és olyan kampányt kanyarítottak köré, amit öröm nézni, de ott motoszkál bennünk a kétely, hiszen eddigi három filmjük a legjobb esetben is csalódást keltően sikerült.

Érdekes megnézni, hogy mennyire fordítva működnek a dolgok a két stúdiónál egy mostani példa alapján.

Ezen a héten érkezett meg az Igazság ligája bemutatója, ami körül óriási a hype már most, minden DC fan szemében újra megcsillant a remény, bizakodnak, ez jó lesz, igen, végre!

Szintén ezen a héten mutatkozott be a Pókember: Hazatérés trailere is, amit ellenben olyan vádak értek, hogy csak az előző filmek legjobb pillanatait ollózták bele, újra felhasználnak, nem eredetiek eléggé.

Ez eddig szinte majdnem minden bemutatónál így volt a két stúdiónál, a DCt óriási hype veszi körül, míg a Marvelt a kritikák érik. A különbség akkor szokott jönni, amikor bemutatásra kerülnek a filmek. Ilyenkor teljesen megfordul a helyzet. A Marvelt a magasba emelik, a DCt a sárba tiporják. A kérdés csupán annyi: Melyikük csinálja jobban?

Ez a „háború” a két univerzum között véget nem érőnek látszik, a Marvel erősen csörtet előre, míg a DC loholva próbálja utolérni vetélytársát, ezáltal folyamatosan hibát hibára halmozva. Nem meglepő, hogy Marvelék folyamatosan tud új projekteket tető alá húzni. A DCtől legutoljára az a hír érkezett, hogy még inkább vissza kell tolniuk az önálló Batman filmet, miután Ben Affleck már nem egészen biztos, hogy egy süllyedő hajóhoz akar tartozni, ráadásul az új Joker, az Oscar-díjas Jared Leto is a DCtől kapott alig 11 percnyi játéki deje miatt is inkább távozna mondván, hogy egy egész estés filmnek való anyagot forgattak egyébként le vele. Ám, amíg egy stabil rajongói tábor áll, mind a két stúdió mellett nem kell attól tartanunk, hogy kifogynánk szuperhős filmekből a mozikban.

Írta: Kurta Lilla

FRISS