Buborékok …

Emlékszem, gyermekkoromban azt hittem, igazi varázslat történt, mikor először láttam buborékot.

Egyszer csak ott volt, lebegett valami földöntúli könnyedséggel és  megmutatta a mesék összes színét, amit addig csak elképzelni tudtam. Édesapám végül nekünk is feltárta a buborékfújás titkait és bár kissé csalódott voltam, hogy ez mégsem földöntúli csoda, örültem, hogy én is  megtanulhatom. Tudjátok, hogyan fújtuk a buborékot?….nem, nem szívószállal! Leszakítottuk a gyermekláncfű virágát szárával együtt, óvatosan letéptük a fejét, hogy ne sérüljön. A szár belül üres, és ha sértetlen, át lehet fújni rajta a levegőt. Igazi profinak kellett lenni, hogy valaki azzal buborékot tudjon fújni. Igaz, keserű volt a szár, és persze szédültünk a sok erőlködéstől. De megérte. Végül buborékfújó bajnokok lettünk estére!

M. Kata